2012. július 27-én Londonban elkezdődnek a XXX. nyári olimpiai játékok

  Ókori olimpia

A Péneiosz és Alpheiosz folyók közt fekvő tartomány, Élisz, a görög vallás főistenének, Zeusznak volt szent területe. Itt magasodott az Olympos, az istenek lakhelye is. A hegy lábánál elterülő várost ezután nevezték Olympiának. 

„Első kincs, mit az ember esd: egészség, második meg a szép és büszke termet.”



A görögség kultúrája nevelési elvükön, a kalokagathia-n alapult. Eszerint jóság és szépség képezte gondolkodásuk középpontját, ami gyakorlatban a szellem és a test művelését jelentette. Ehhez kapcsolódott az agon, a versengés.
 Naptáruknak pedig állandó programja volt az ünnep. Isten vagy ember, házasság vagy temetés,
 mindig ugyanígy élték meg. Az olympia pedig egyesítette mindazt, amin felfogásuk alapult: testi-, lelki fejlődés, vallás, verseny és közös nyelv – hiszen a játékokon csak görögök vehettek részt. Nem puszta sportverseny volt tehát az olympia: rituálé, társadalmi hagyomány.
„Az Olümpia szent hely. Istentagadónak bélyegzik, aki arra vetemedik, hogy fegyveresen e szent helyre lépjen.”

 
 
Az olümpiai játékokat a pánhellén torna részeként az éliszi Olümpiában
rendezték meg minden negyedik évben. Az olümpia nemcsak a sportolók teljesítményének összeméréséről szólt, hanem komoly vallási presztízst is
 képviselt. Zeusz a görög mitológia legfőbb istene, így a torna egyfajta
 tiszteletadás is volt. Az első olimpiától nevezték a görögök időszámításuk
 kezdetének tovább emelve az olümpia jelentőségét. A két olimpia között
 eltelt időt olimpádnak nevezték.

Mítoszok

 

 Egy mítosz szerint az olimpiai játékok Olümpia királyának, 

Pelopsz temetésének tiszteletére kezdték megrendezni.

 Más forrásokban azonban szintén Héraklész szerepel,

 aki megnyert egy versenyt a városban, majd úgy rendelkezett, 

hogy győzelmének tiszteletére a versenyt négyévente meg kell

 ismételni. A fennmaradt írásos emlékek egyike szerint 

Héraklész azért rendeztette meg a játékokat, mert legyőzte

 Augeiasz éliszi királyt. De létezik olyan verzió, mely szerint 

a főisten Zeusz találta ki a játékokat, hogy így ünnepelje meg

 Kronosz legyőzését

. Létezik egy olyan monda is, mely szerint Iphitosz éliszi király 

megkérdezte a delphoi jósdát, hogyan mentheti meg népét.

 A jósnő úgy felelt, ha a király játékokat rendez az istenek

 tiszteletére, a spártaiak nem támadnak majd. A játékokat

 olümpiának nevezték az istenek lakhelye, az Olümposz hegye után.

Hagyományok

Az első, 776-os játékokon mindössze stadionfutáson lehetett részt venni.

 A stadion hossza 192,27 méter volt, mely méret Héraklész lábának 

négyszázszorosa. A sportolók általában meztelenül játszottak, mely hagyomány a monda szerint Orszipposz időszámításunk előtt 720-ban egy verseny közben még az ágyékkötőjét is elhajította, hogy megnyerje a tornát.
Az olümpiára a résztvevőknek kilenc hónappal a verseny előtt meg kellett

 kezdeniük a felkészülést. Az utolsó hónapban már Olümpiában folyt a 

felkészülés.
Az első versenyre valószínűleg 776 előtt került sor, ám ez az első játék, 

melyről fent maradt írásos dokumentáció.
Egészen i.e. 724-ig csupán egy napig tartott az olimpia, melynek egyetlen 

versenyszáma a stadionfutás volt. A 14. olimpián megrendezték a kettős

 stadionfutást is, mely a mai 400 méteres síkfutás elődjének felel meg.

 A következő évben bekerült a versenylistába a dolikhosz, avagy a 

 hosszútávfutás, mely hét stadiontávot jelentett.

 A 18. olimpiai játékokon már az öttusa (pentathlon) is
 szerepelt.
Ez a szám a stadionfutást, a távolugrást, a diszkoszvetést,
 a gerelyhajítást és  a birkózást tartalmazta. 

Az öt sport közül azonban elég volt háromban nyerni

az első helyezésért.

Fontos megemlíteni, hogy a győztesen kívül több helyezettre nem is voltak kíváncsiak, azt vallották ugyanis, hogy a győztesen és a győzelmen kívül semmi más
nem számít.  

Időszámításunk előtt 688-ban az ökölvívás (pügmé) bővítette az olimpiai kínálatot, mellyel az olimpiai játékok is kétnaposra bővültek. Az ökölvívást kezdetben bőrbe csavart ujjakkal végezték, ám később fémmel nehezített bőrt használtak a sokszor brutális sporthoz.
Időszámításunk előtt 680-ban már lehetett nevezni a négyesfogat-hajtásra 

(tethrippón) is, melyhez külön hippodrom s épült. (Talán érdemes megemlíteni,

 hogy a győztes fogathajtó nem részesült elismerésben, azt a lovak tulajdonosa 

kapta.)Ezt követte 648-ban a lovasverseny (hipposzkelétikón) és az azzal együtt felvételre került pankráció, mely ötvözte a pankrációt és az ökölvívást.
Időszámításunk előtt 520-ban az utolsó ókori olimpiai versenyszám is 

bekerült a tornába: ez volt a fegyveres futás (hoplitodromosz),

 mellyel egy időben az olimpia öt naposra bővült.
A győztes olimpikonok olajkoszorút kaptak és városukban szobrot

 állítottak tiszteletükre. Természetesen a dicsőség mellé busás pénzjutalom

 is járt, nevüket pedig énekesek szőtték dalaikba.
Ekkoriban még csak egyéni versenyszámok léteztek, a csoportos versenyzés

 még nem volt ismert.
Időszámításunk előtt 261-ben jegyezték fel az utolsó olümpiát. 

A kerezténység elterjedésével minden pogány rendezvényt, így az ókori olimpiát is betiltották, hiszen az részben Zeusz tiszteletéről szólt.
A leghíresebb olimpikon az időszámításunk előtti hatodik században

 élt krotoni birkózó, Milón volt. A férfi volt az egyetlen versenyző, aki hat 

olimpián is győzelmet szerzett.

Így zajlottak az ókori olimpiák:

• Az első nap a versenyzők esküd tettek, majd a Zeusz-szobor előtti szertartáson vettek részt.
• Második nap került sor a kocsiversenyekre, majd az öttusára.
• Harmadik nap újabb szertartásokra és felvonulásra került sor, majd a versenyzők áldozatot mutattak be a Zeusz szobor előtt. Ezt követően a fiatal fiúk mérték össze tudásukat és erejüket birkózásban, ökölvívásban és stadionfutásban.
• A negyedik napon lezajlottak a futószámok: stadionfutás, kettős stadionfutás, hosszútávfutás. Ezt a küzdősportok követték: ökölvívás, birkózás, pankráció, fegyveres futás.
• Az utolsó napon megtartották a záróünnepséget, melyet istentisztelet, majd lakoma kísért. Ebből az alkalomból 100 ökröt áldoztak Zeusznak.

forrás: sulinet