Móra Ferenc könyveit jó olvasni: az olvasó
gyönyörködik, néha együtt izgul a hősökkel, közben mosolyog, bár érzi,
hogy tragédiákról van szó. Az olvasó szívébe zárja az írót. Ha az
irodalmi érték a szeretetreméltóság - márpedig ez is irodalmi érték
lehet -, akkor Móra Ferenc helye a legelsők között van. És talán nincs
is még egy író, akinél annyira elválaszthatatlan egységben jelenik meg a
derűs szelídség és a meg nem alkuvó, kemény férfiasság. És amúgy egész
mellékesen, alighanem ő a legnagyobb magyar ifjúsági író. És ez
önmagában sem kevés. De Móra ennél sokkal több.
A szegénységből érkezett, egy örökösen pénzgondokkal
küzdő kiskunfélegyházai szűcs fia volt. Nehéz körülmények közt tanult,
de sokat tanult, mert kisgyermek korától művelt ember akart lenni. Ehhez
a családban jó hagyományok adódtak. A szegény szülők lelkesedtek
negyvennyolc emlékéért, Kossuthért, Petőfi költeményeiért. Volt Mórának
egy tizenöt évvel idősebb bátyja, Móra István, aki tanítónak ment, de
közben költő, néprajztudós volt, akinek verseit és cikkeit szívesen
hozták a szegedi újságok; még színdarabot is írt serdülő leányok
számára, amelyet bemutattak. Tehát ha nem is volt igazán híres költő, az
alföldi városokban ismert és tisztelt irodalmi embernek számított. Ő
biztatta és a korai években segítette hamar tehetségesnek bizonyuló
öccsét.
A kenyérkereső munkával is korán megismerkedett. “Akkora lehettem, mint most az unokám, csakhogy én már olyan idős koromban komoly tényezője voltam a Daru utca gazdasági életének.
Móra Ferencet írni-olvasni az édesanyja tanította meg. Télen kis lakásuk ablaka volt a tábla, az édesanyja gyűrűsujja rajta a palavessző. Középiskolai tanulmányait a kiskunfélegyházi gimnáziumban végezte, ahol jelesre érettségizett. Ekkor jelennek meg első írásai is. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte földrajz és természetrajz szakon. Egy évig Felsőlövőn tanítóskodik, majd 1902 tavaszától a Szegedi Napló munkatársa lett. Ez a város vált szellemi otthonává, írói pályája teljesen összeforr Szegeddel.
Kicskereső kisködmön
“A szeretet az élet!”
Ezt megtanulni nem kis feladat, főleg Gergő számára. A kisfiú és szülei nagy szegénységben élnek egy malomházban. A szülők odaadással, bölcsességgel és nagy-nagy szeretettel nevelik gyermeküket. De hát milyen egy gyermeki lélek? Szerintem, ezt mind tudjuk a legjobban. Gergő mindig álmodozik, terveket sző, és szeretne olyan gazdag lenni, mint a vele egykorú és egy társaságban lévő gyerekek. Mindent odaadna azért, hogy szép ruhákban járhasson, főként egy csizmáért, amelyet a bíró fia húz a lábára nap mint nap. És láss csodát, Gergő megkapja vágyai tárgyát, a csizmát. Aztán szép lassan rá kell jönnie, hogy ez sem teszi boldoggá, hiszen a csizmában nem lehet sem járni, sem pedig kapálni. Pedig a fiú számára a boldogság keresés mellett fontos a munka szeretete is, hiszen az erőt és önbizalmat ad az embernek. Mégis valahogy Gergőn elhatalmasodik a gazdagság iránti vágy, amiből nem akar engedni. Erre a helyzetre pedig nincs más megoldás csak és kizárólag a mesék világa. Azt gondolja, hogy: “Ki ma szegény, holnap gazdag lehet!” Talán így van, talán nem. Mindenesetre az édesapa megpróbál kedvében járni a fiának és egy ködmönt ajándékoz neki, amelyben egy tündér lakozik. A kiskabátot a szülők féltő gonddal és szeretettel készítették, hátha majd ez valamelyest enyhít a fiú gazdaság iránti vágyán.
Gergő türelmetlenül várja már, hogy elkészüljön a nagy mű, és persze mindjárt egy álmot is kapcsol hozzá. Azt képzeli, hogy a ködmön őt kincses nagyúrrá fogja tenni. Épp hogy elkészül a ruhadarab, amikor a fiú édesapja elhalálozik, de a szívében lakozó tündér tovább él a ködmönben és végigkíséri Gergő további életét, amely eléggé nehézkesnek ígérkezik. Szép lassan rájön, hogy a vagyonos emberektől sok jót nem várhat, mert azoknak a szíve üres és nincs benne semmi emberi érzés. Felismeri, hogy vannak jó és rossz emberek, és a ködmön is csak akkor simul jól az emberhez, ha jót cselekszik, emberségesen viselkedik. Így aztán, ha bűnt követ el, a kabát szorítani kezd, és már egyáltalán nem kényelmes viselet. Az élet nagy igazsága kezd Gergő számára is egyértelművé válni, miszerint a tündér nem is az ő ködmönében lakozik, hanem az emberek szívében. Segítségével valódi kincsre lel, megtalálja önmagát és a saját lelkéhez vezető utat.
/olvasónapló/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése