A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de ezek között egyik sem igazán meggyőző. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és e napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. 1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az Újévet, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el, sokan április elsején is küldtek ajándékokat. A kettős költség miatt ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.
Vannak, akik az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik április elsejét, mert a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: Romulus ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívta a szabinokat, akiket aztán becsaptak, elragadták lányaikat és asszonyaikat.
Egy tetszetős magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a magyar Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is). Ennek nyomán alakult ki az a szokás, hogy jóhiszemű embereket húsvétkor hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetnek. A szokás Skóciában sokáig élt: áldozatát lepecsételt levéllel küldték valamely távolabb lakó ismerőshöz, aki a papíron ezt olvasta: "áprilisnak elseje, küldd a maflát másfelé." Ő persze visszazárta a borítékot, és újabb útra küldte a jámbor embert, amíg csak annak meg nem jött az esze.
Az ugratás ártatlan formájának áldozatai gyerekek voltak, akiket galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért küldtek a boltba. Jóval durvább volt az a csíny, amelyet az egyik német választófejedelem követett el: kihirdette ugyanis, hogy április 1-jén személyesen prédikál a templomban. Az épület meg is telt kíváncsiakkal, de a prédikáció csak ennyiből állt: "április 1-je!".
A brit lapokban szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat. Emlékezetes csíny volt, amikor 1798-ban valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: április 1-jén soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és férjeiktől elválasztott nők, mindenféle rendűek és rangúak. Akkor még kevésbé voltak gyanakvóak az emberek, nem tűnt fel nekik, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik. A tömeg össze is gyűlt, rendben várakozott, majd amikor valaki elkiáltotta magát: "április elseje!", nevetve szétoszlott.
1878-ban sok amerikai készpénznek vette azt a hírt, amely szerint a zseniális feltaláló, Thomas Edison a fonográf után olyan készülékkel állt elő, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, így megoldja az éhezés kérdését. Több országban többször elhitték, hogy az időszámítás óra és perc, hónap és év helyett tízes alapú lesz.
Ezen a napon nehéz a tréfa és a valóság között különbséget tenni, így megesik, hogy az április 1-jei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. Amikor például 1946. április 1-jén egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, az áldozatok magas számában közrejátszott, hogy akadtak, akik tréfának vették a vészjelzést. És hogy a történelemből is hozzunk egy furcsa esetet: a 17. században a franciák által bebörtönzött lotaringiai herceg éppen április 1-jén kísérelt meg börtönéből kiszabadulni álruhában. A mellé rendelt cselédlány felismerte, és jelenteni akarta a szökést: ám mindenütt megnyugtatták, hogy ők is tudják, aznap van a bolondok napja. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már túl késő volt...
Forrás: Új Szó
AZ MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga/
Április elsejéhez - a bolondjáratás napjához - régebben több babonás hiedelem is tartozott. Minthogy ekkor akasztotta fel magát az áruló Júdás, e napot a népi vallásosság hívei szerencsétlen napnak tartották. Nem volt tanácsos tyúkot ültetni, esküvőt tartani, útnak indulni, építkezést kezdeni, sőt eret vágatni sem. Az asszony- és lánynép feketébe öltözve ment templomba. Ha eső támadt abból rossz, a derült időből pedig jó és bőséges termést jósoltak.
Egyébként az "áprilisjáratás" sokakat rászedő, beugrató, tréfás, bolondozó szokása szinte egész Európa szerte ismert. A hagyomány gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és igen gazdag irodalma van már a letűnt századokból is az e naphoz fűződő, híres-hírhedt bolondériáknak. Ilyen volt például az augsburgi országgyűlés által 1538. április elsejére meghirdetett nagy pénzleértékelés, amely csak trükk maradt, és amire kegyetlenül ráfizettek a spekulánsok. Mivel április elseje a téli napfordulótól számított századik nap, ezért régente "száznapnak" is nevezték. Alkalmasnak vélték e napot a régiek az indás növények, a dinnye, az uborka vagy a tök vetésére és ettől számítva a századik napon várták a zsendülésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése