"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. október 18., kedd

A Föld, mint égitest

A Föld történelmében új jelenségek léptek fel.
 Az első: a földi életlehetőséget annak egyik tényezője, az ember képes elpusztítani. Először a történelemben.

A második új jelenség: az ember új Föld-szemlélete. Vagyis, az ember felismeri: a Föld minden életmegnyilvánulása szoros kölcsönhatásban áll. Évmilliárdos tény.
Ezen új jelenségek ismeretében a történettudomány fejlődését figyelő történészeknek fel kell tenniük a kérdést maguknak és szaktársaiknak: vajon a történettudomány mennyit tesz azért, hogy ember és természet viszonyának új konfliktusait, azok eredetét bemutassa. Hogy segítsen e konfliktusok feloldásában. Beszélni az első új jelenségről. Mennyire képes arra, hogy az embert a földi tényezők egyikének mutassa be? Mert mindig az volt történelme során. És mennyire képes a történettudomány arra, hogy korunk embere elé tárja a földi természet eddigi történelmének eseményeit és azok egymásra hatását? Beszélni a második új jelenségről. Beszélni a Föld történelmének folyamatairól az ember megjelenése előtt, az ember nélkül. Földtörténelemről írni az ember megjelenése után: a Föld természeti adottságainak kihatásáról az emberre és a nem emberi természetre, az ember jelenlétének kihatásáról, mindenkori beavatkozásáról a Föld természeti erőforrásainak alakulására. A kölcsönviszonyra: ember és nem emberi természet között.

 Az első másfél milliárd év

A Föld mint égitest az egész univerzum fejlődésének eredményeként jött létre. A kiindulópontunk tehát a világegyetem keletkezésének rövid története. A mai elmélet szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt ősrobbanással (Big Bang) indult el a világegyetem fejlődése. Az univerzum részeként Naprendszerünk egy korábban felrobbant szupernóva anyagának és egy főleg hidrogénből és héliumból álló, 30-40 fényév átmérőjű gázfelhőnek a keveredéséből jött létre gravitációs összehúzódással. A másod-harmad generációs Nap az eredeti gázfelhő közvetlen kondenzációjával keletkezett. A Naprendszer bolygói a termikus folyamatok során, helyzetüknek megfelelően, kémiai összetétel szempontjából egyedileg differenciálódtak.
A gázfelhőben meginduló kondenzáció a bolygók kétféle típusát hozta létre: a kőzet (Föld) típusú belső, és külső óriás gázbolygókat és holdjaikat.
A Föld tömörödése és kialakulása a gázködből 4,55 milliárd évvel ezelőtt hideg állapotban kezdődött, de a gravitáció miatti sűrűsödés, a radioaktív elemek bomlása és a kezdetben gyakori meteoritbecsapódások a Földet izzó állapotig hevítették. Ilyen körülmények között az elemek fajtömegük, vegyületbeli sajátságaik szerint különböző övekben helyezkednek el.
A nehéz elemek a központba süllyedtek, a könnyűek a felszín közelébe rétegződtek, végül a gáznemű anyagok az olvadt gömb fölött a mainál 1200-szor sűrűbb atmoszférában gyülekeztek (első atmoszféra). Ezeknek a lényeges komponense volt a hidrogén és hélium, de a napszél hamarosan eltávolította azokat. Amikor azonban a Föld mérete a jelenlegi 40%-át elérte, a gravitációs erő vissza tudta tartani az atmoszféra elemeit, ideértve a vizet is.
A felszín gyorsan hűlt, és 100-200 millió év múlva, a hűlés következtében a felszínén szilárd kéregrészletek jelentek meg. Ezek később a beindult lemeztektonikai működés folytán kontinensekké, szuperkontinensekké növekedtek.
Röviden összefoglalhatjuk az élethez nélkülözhetetlen körülmények alakulását. Ilyenek: Napunk helyzete a tejútrendszerben, amely elég távol van a középponttól, az úgynevezett "halálzónától". Tehát kevés a káros sugárzás, távoliak a szupernóvák, és még elegendő fémes anyag található benne. Napunk mérete miatt hosszú élettartamú, és távolsága lehetővé teszi a víz folyékony állapotát és az élőlények számára kedvező hőmérsékletet. A Föld az egyedüli bolygó a Naprendszer "lakható zónájában". A Föld mérete megfelelő gravitációs erőt jelent az atmoszféra megtartása szempontjából, amely mérsékeli a hőmérsékleti szélsőségeket, fékezi az ultraibolya-sugárzás erősségét és helyet ad az életet fenntartó gázoknak (oxigén).
A mágneses mező jelenléte a folyékony vasmag és alsó köpeny eltérő sebességű forgása miatt a dinamóelv alapján mágneses mezőt hoz létre, és a Föld felé tartó káros sugárzást eltéríti tőlünk.
A lemeztektonikai működés hajtóereje a Föld hűlési folyamata, és következménye a földkéreg állandó mozgása. A vulkánok nagy tömegű szén-dioxidot juttatnak az atmoszférába. Ez üvegházhatású gáz, és bizonyos mértékig nélkülözhetetlen a Föld átlagosan 15 °C-os hőmérsékletének fenntartásához. Ha azonban túl sok halmozódik fel és vele a hőmérséklet növekszik, a felszíni mállási folyamatok által felszabadított kalcium-ionok a szén-dioxidot mész formájában megkötik, és végül is az alámerülő lemezekkel a mélybe juttatják. A szén ilyen körforgalma a hőmérsékletet milliárd éveken át tartotta az élet számára elfogadható határok között.

Forrás: Historia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése