A fehértói kincs mellett a Kiskunság másik, nagy szenzációt kiváltó együttese az 1962-ben Kelebián, erdészeti munkák során előkerült lelet.
A helyszínen Kőhegyi Mihály végzett hitelesítő ásatást, amelynek során megállapította, hogy a 97 darab, 580 g össztömegű tárgy két, egymáshoz viszonylag közel fekvő gödörben helyezkedtek el.. Kelebiát a források biztosan csak 1543/ 1572-ben említik a kalocsai érsek tizedlajstromában. Fontos tény azonban, hogy a lelőhely az egykori Halas szék kun pusztája volt..
A leletek egyik legkülönlegesebb darabja az a bizánci láncos-csüngős ezüst hajkarikapár (az egyikből csak a függesztőkarika maradt meg), amelyre utólag csörgőket szereltek, és egy egykori sérülés helyén cérnaszállal kötöztek össze. Szintén bizánci eredetűek (valószínűleg balkáni vagy orosz készítmények) a filigrándíszes kapcsolószerkezettel ellátott ezüst pántkarperecek is, amelyek közül az egyiket kettétörte után szintén házilag javították.Ugyancsak a balkán felé mutat egy poncolt, téglalap alakú ruhadísz, egy hatágú csillag alakú,ezüstlemezből kivágott, a közepén „IE” monogrammal díszített csüngő és egy domború verőtövön préselt, fán ülő madárpárt ábrázoló boglárpár is. Ez utóbbiak a 13-14.századi kelet-európai ötvösművészetre jellemző eljárás szerint készültek.
A nyugati ízlésről tanúskodik a kelebiai kincs gótikus ruhacsatja, amely a kapcsolótűre forrasztott pajzs alakú veret miatt aligha volt használható. Erősen kopott, díszbetétei még a földbe kerülés előtt kihullottak, így joggal feltételezhető, hogy ismét egy többgenerációs darabbal állunk szemben. További érdekesség a leletben az az oroszlános öntött veretpár,amelynek hátára később rossz minőségű, bekarcolt hálómintás ezüstlemezeket erősítettek.,. A kelebiai kincsben is kerültek elő különféle gyűrűk: „I”, „M” és „D” monogrammal ellátott, növényi kereteléses, vésett díszű lemezfejes darabok és egy nagyobb fejű, peremén„I”, „D” és „O” betűkből váltakozó, közöttük levélcsokrokból és csillagból álló körirat-imitációval díszített, keresztes gyűrű. A lelethez tartozó gombok szinte minden 14. századi típust képviselik, számos különleges minőségű darabbal. Ebben az együttesben is találunk továbbá boglárokat és préselt díszvereteket, melyeknek 1-1 példánya igen közeli rokonságban áll mind a fehértói, mind a bodoglári veretekkel.. A kelebiai kincs értelmezését leginkább az a nagyméretű kerek, kissé kopott aranyozású préselt ezüstlemezpár határozta meg, amelyen sárkányokat keretező köriratban az„Armella Consortis Pauli Bani De M” (Pál, M-i bán feleségének karperecei) felirat olvasható.A korai kutatást nem hozta zavarba az a tény, hogy a karperecekre utaló szöveg két ezüstlemezen szerepelnek, és az egész együttest ezen felirat alapján próbálta meg a Garai Pál, macsói bán feleségéhez, Kós asszonyhoz kötni..
Kós asszony Nekcsei Demeter tárnokmester legidősebb lánya volt, Nekcsei pedig később Pál húgát, Katalint vette feleségül. Pál Károly Róbert egyik első híveként átadta neki pozsegai várát, ami után nemsokkal (1312-1320) magas tisztségeket – köztük a macsói bánságot – kapott.. A korábbi kutatás szerint a kelebiai kincset Pál és Kós leszármazottai rejthették el,azonban erre semmilyen biztos adat nincsen. Azt tudjuk, hogy a Garaiak szegényebb oldalágába, a Becsei családba született Töttös barsi ispán, lévai várnagy, aki 1342-ben családi székhelyül megszerezte Bátmonostort. Fiát, Lászlót 1360-ban albirtokán kirabolták, az ekkor készült feljegyzések szerint 25 ezüstpoharat, 2 ezüstcsészét, 9 ezüst díszövet és 200arany forintot vittek el tőle. Könnyű belátni, hogy még ez a vagyon is jóval nagyobb az általunk vizsgált kincsnél.A kulcsot épp az jelentheti, amelyen elődeink átsiklottak: mégpedig az, hogy miért szerepel a „karperec” felirat egy díszlemezen? A választ minden bizonnyal az jelentheti, hogy az egykor Kós asszonynak készített karperecek matricáit újra felhasználták, így a felirat – Sinka mesteréhez hasonlóan – pusztán díszítésre szolgált. Ezek alapján ismét csak arra gondolhatunk, hogy egy helyi kapitány kisebb vagyonát találtuk meg Kelebián – de hogy ki is lehetett az a bizonyos személy, talán sosem tudjuk meg biztosan.
.A kincsek új értelmezése.
Már Pálóczi-Horváth András is rámutatott arra, hogy Halas-szék a 14-15. században kun föld volt. V. Székely György megállapította, hogy a 13. század második felétől a területen a Csertán-nemzetség székelt. A kelebiai kincsben található egy hatkaréjos lemez,amelyen egy fátyoltakaróval díszített lovagi sisak ormán egy csukaszerű hal látható. Kunnyelven pedig a csertán szó éppen csukát jelent – valamint erre az eredetre utalhat a szék „Halas” elnevezése is., 22, 1347-től a terület vezetője Köncsög ispán volt, akit 1366-ban már „Halasi” előnévvel tüntetnek fel a források. Hatházi Gábor szerint a kiskunsági kincseknek Köncsög ispán leszármazottaihoz lehet köze, amelyet azok összetétele is alátámaszt: mindegyikben megfigyelhető egy erőteljes balkáni-bizánci alapréteg, amelyre az asszimilációra utaló nyugati gótikus ékszerek csoportja illeszkedett. Köncsög családja jelentős magyar területeket kebelezett be, ellenfelei gyakran épp a Becsei (Bátmonostori) Töttösök voltak.Zsigmond trónra lépésével megkezdődött a kun székrendek kiépítése, rendeletszületett arról is, hogy a „gyanús eredetű” javak a királyra szálljanak vissza. Mivel Zsigmond1390-re már visszavette Halast, Köncsög fiai az új király első áldozatai között lehettek. A házilag javítgatott tárgyak is egy elszegényedő, „a falvak jobbágyi-köznépi rétege felett álló,de annak gazdasági erejét nem sokkal túllépő, közepesen tehetős anyagi-társadalmi szintet feltételeznek”. Hatházi Gábor minden részletre kiterjedő tárgytörténeti vizsgálatai nyomán fény derült arra, hogy a Kiskunság területéről előkerült 14-15. századi kincsek nem a korábban feltételezett előkelőségekhez, hanem sokkal inkább a területet irányító, alacsony középrétegbeli kun kapitányokhoz, illetve azok leszármazottaihoz köthető..
forrás:
Király Ágnes 14-15.sz. kun kincsek
Kun övcsat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése