"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. január 2., csütörtök

A ló


Ezek a patás állatok egy ősi magyar legenda szerint az ember legrégibb társai. „Miután a föld így szépen elkészült volt, Úr-Isten fölnyúlt az égbolt tetejébe, s letört egy kis darabot a Napból. Ebből formálta az első embert és az első asszonyt. S mivel még maradt a kezében egy kis törmelék a napdarabkákból, ebből a törmelékből teremtette meg az ember és az asszony két hűséges szolgáját: a lovat és a kutyát.”

Mítoszok sora kapcsolódik a lóhoz. Hátán az ember be- és kilovagol a világból, születési és temetési rítusok tartoznak a lóhoz. 


A skandináv mitológiában Odin, az istenek vezére, - a csata és a halál, valamint a bölcsesség, a varázslat, az ihlet és a jóslás istene is - egy nyolclábú fekete paripán lovagolt, míg a hindu mitológiában Szúrja, a Napisten hét vörös csődör által vont szekéren haladt át az égen, miként a görög mitológiában Apollón-Napisten is. Szeléne Holdistennő szekerét egy fehér és egy fekete ló húzza, itt a telihold és az újhold jelképei.

Anahita az iráni termékenység-istennő, a szent vizek úrnője, a csillagok között lakik, négylovas szekerén tiporja le a démonokat, ő ad minden életet, termést. Tistrja, az iráni mitológiában az eső istene is termékenységisten, a Szíriusz csillaggal azonosítják. Három alakban jelenik meg, aranyszarvú bika, fehér ló, és fekete ló képében legyőzi a vizeket visszatartó démont.

A druidák Napszimbóluma volt a ló.

 A kelták legnépszerűbb termékenység istennője, aki a római időkben elsősorban a lovak, lovászok és lovaskatonák patrónája, a ló alakban ábrázolt Epona, nevének jelentése: Nagy Kanca. Képét lóistállókban a jászolra festették védőtalizmánként. A ló szerepét a kelta hiedelemvilágban kitűnően illusztrálta Epona tiszteletének nagy elterjedtsége. Ez az állat a harc szimbóluma, de védő, démonűző szerepe is van.

„A perzsák szent fehér lovairól Herodotosz tudósít, mikép jóslatadó nyerítésük országos vállalatok és fejedelem választások alkalmával határzó befolyással bírt.” – olvashatjuk Ipolyi Magyar Mythologiájában. A perzsa Dáriusz lova megszerezte gazdájának a királyságot. Hét perzsa vezér abban egyezett meg, hogy az legyen közülük a király, akinek lova napfelkeltekor elsőnek fog nyeríteni.

Tacitus írásaiban olvashatunk az „assyriaiak szent lovairól” valamint Grimm tudósít a drontheimi templom udvarában legelő szent lovakról.

A kínai asztrológia szerint a Lóhoz a könyörgés és a rábeszélőképesség fogalmai társulnak. A Ló jegyében születettek barátságosak és vállalkozó szelleműek, hajlamosak a hirtelen indulatokra és érzelmekre.
A távol-keleti állatövnek jelenleg is része a Ló. A Ló évek: 1942, 1954, 1966, 1978, 1990, 2002, 2014. 
A Ló jegyben születetteknek kitűnő napja a kedd, jó napjuk a péntek, és rossz napjuk a szerda.
/forrás: Állatmitológia-mitikus állatok/


Az õsi magyar nép a fehér lovat szent állatnak tekintette. A táltos feláldozta õket máglyán. Ha a lovas meghalt, vele temették a lovát is. Bõrét lenyúzták és egy karóra feszítették, majd pár napig száradni hagyták. A "húzza a lóbõrt" mondás arra a recsegõ hangra utal, amikor a lóbõrt a karóra feszítették.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése