"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. január 26., vasárnap

Még nem ette meg a kutya a telet..

A népi bölcsesség úgy tartja  , hogy „Január, február fú és havaz, úgy lesz tavasz”. „Január, február, itt a nyár, nem kell már a nagykabát.” Abban mindenki megegyezik, hogy „még nem ette meg a kutya a telet”, február még sok rossz időt, csikorgó hideget, zimankót, ítéletidőt tartogat a tarsolyában. Hol van még a kikelet? A százéves naptár is erre utal. „Februárban szúnyogok orrokkal keveset ártanak, s kígyók fulánkjokkal, a mezei ptrücskök elrekedt torkokkal.”

"Az utóbbi időben, ha az időjárásban az átlagostól, a „megszokottól” eltérőt tapasztalunk, rögtön az éghajlatváltozás drámai következményeiről beszélünk. Így van ez idén télen is. Pedig a Kárpát-medence időjárása mindig is igencsak szeszélyes volt! 

A Kárpát-medence éghajlati tulajdonságai közé tartozik, hogy időjárása általában meglehetősen szeszélyes.
Léteznek, s mindig is léteztek hosszabb-rövidebb ideig tartó éghajlati ingadozások, hidegebb vagy melegebb, szárazabb vagy csapadékosabb időszakok, amelyeknek hossza igen változó.

 
Téli legek 

A hiteles meteorológiai feljegyzések szerint a legenyhébb tél 1950/51-ben volt: a három téli hónap középhőmérséklete +3, 1°C körül alakult.
A legszigorúbb 1891/92 tele volt, a téli évszak középhőmérséklete –5, 1°C körül ingadozott.
A legcsapadékosabb tél 1946/47-ben volt. Ezen a télen a gyakori és az intenzív havazások hatására januárban általában 20 – 30 cm-es hótakaró borította a földeket. Februárban a Dunántúlon a hótakaró elérte a 40 – 60 cm-t is. A hóréteg átlagosan március 20-ig maradt meg. Ez a tél ráadásul nemcsak csapadékáról, illetve havazásairól volt híres: rendkívül hideg is volt. A Dunát például harminc napig (március 11-ig) jégpáncél fedte, a folyó jege Budapestnél olyan vastag volt, hogy februárban sokan gyalog keltek át rajta.

A legszárazabb 1847 tele volt, amikor három hónap alatt összesen 17 mm körüli csapadék hullott.

Nagy téli szélsőségek
Hogy Magyarország éghajlata milyen jelentős szélsőségekre képes, alátámasztják az alábbi példák is.
1998 januárja a szokásosnál jelentősen melegebb volt. A hónap első két harmadában rendkívül enyhe volt az idő, a hőmérséklet a márciusi átlagnak felelt meg. Országos átlagban a 1997. december 21. és 1998. január 20. közötti időszak középhőmérséklete az évszázadban a legmagasabb volt. 1998. január 9-én Sopronhorpácson +16, 4°C-ig emelkedett a hőmérséklet!. Január utolsó harmadában azonban jelentős lehűlés következett be, a napi átlaghőmérsékletek egy-két nap alatt 6-8 fokkal csökkentek, így a hónap végén az átlagosnál hidegebb idő uralkodott országszerte. Január 30-án éjjel Salgótarján térségében például -14, 2 fokig hűlt a levegő.
A 2000. év novemberi és decemberi hőmérséklet- és csapadékviszonyai szintén gyarapítják a szélsőséges időjárási helyzetek listáját. Novemberben az átlagos országos középhőmérséklet 8, 0 fok körül alakult, ami 3, 6 fokkal magasabb volt a sokévi átlagnál. Ennél melegebb novemberek 1881. óta csak 1926-ban és 1963-ban voltak. 2000. novemberében néhány hőmérsékleti rekord is született, például november 14-én Siófokon 22, 3 fokig emelkedett a hőmérséklet (ezen a napon az eddigi legmagasabb hőmérséklet, + 21, 7°C, 1926-ban Keszthelyen volt), november 15-én Baján 23, 1°C-ot mérték./" National  Geographic/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése