Az életadó Nap, ahogy a magyar szólás tartja, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt mindenek forrása. Nélküle nem létezne élet. A Nap fizikai hatásai ugyanolyan fontosak, mint a lelkiek, szellemiek. Már az ókorban is alkalmazták a napfürdőt különböző betegségeknél, Hérodotosz és Plinius írt róla, Hippokratész pedig lelkes híve volt a napfürdőzésnek.
Az ókori Egyiptom istenei között kiemelkedő helyet foglalt el Ré, a Napisten. Ő teremtette a világot, és a fáraók az ő fiai. Más ősi kultúrákban, a maják, az aztékok és az inkák mítoszaiban is szerepel Napisten, és hitük szerint az inka vezérek is a Nap fiai.
A Nap magas hőmérsékletű, izzó gázgömb. Energiája abból a termonukleáris reakcióból származik, melynek során a hidrogénből hélium jön létre. Sugárzása nélkül nem alakult volna ki az élet a Földön, de ragyogása és melege nélkülözhetetlen az evolúcióhoz és az élet fennmaradásához is.
A napfény pozitívan befolyásolja hangulatunkat, és elengedhetetlen egy, a D-vitaminhoz hasonló hatású vegyület szintéziséhez. Bonyolult biokémiai folyamatokon keresztül egy koleszterinalapú vegyületből ultraibolya sugárzás hatására a bőrben D3-vitamin képződik, mely a kalcium- és foszforanyagcserét szabályozó hormonná alakul tovább. Segíti a kalcium és foszfor felszívódását, az ásványok beépülését a csontokba – ez hat a csontnövekedésre és -gyógyulásra .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése