Az első a kiformálódás periódusa. Édesapjával száműzetésbe megy. Irodalmat tanul Rómába, Bolognában. Padovában arisztotelészi elveket valló környezetbe kerül. Ekkor írja meg Megszabadított Jeruzsálem (Gerusaleme liberata) című eposz epikai változatát és egy verses lovagregényt, a Rinaldót.
A második szakasz az udvari karrier és a fő művek alkotásának ideje. Megjelenik az eposz előzménye, a Goffredo. A termékeny és eredményes éveket válság követi. Alkotói energiái kimerülnek, eluralkodnak rajta kínzó erkölcsi, esztétikai és vallási kételyek. Nehezebben tűri a kritikát, ezáltal folyamatos konfliktusokba bonyolódik.
Feljelenti magát az inkvizíciónál, mint eretneket, amiért nem képes a Goffredót tökéletesen megfeleltetni erkölcsi, szépészeti és vallási előírásnak. Pszihikai egyensúlya felborul, üldözési mánia keríti hatalmába. Még egy szolgát is megkésel. Szabadulása után mellőzik, a Goffredó kéziratát sem kapja vissza, s talán ez a legfájóbb számára.
Negyedik szakasza egy korházban telik. Termékeny időszak, újra ír verseket, leveleket, dialógusokat. Tudta nélkül leközlik eposzát. A mű nem várt sikereket arat.
Utolsó évei álruhás kóborlással telnek. Halála előtt publikálja az eposz végleges változatát.
Sok ellentmondás van Tasso életében, egyéniségében, életművében. De így együtt mégis a halhatatlanság egyik sajátos változata. Hatása az olasz irodalomban is erősebb, mint Dante kivételével bármely alkotóé az olasz költészetből.
Torquato Tasso: Madrigál
Némák a fák s folyók most,
a tenger habtalan sík,
a szél, barlangja odván mélyen alszik,
szerte a barna éjben
a hold szitálja, száll a nagy, fehér csend:
szerelmünk méze-kéje
rejtőzzön mind sötétbe:
Ámor most meg se szólalj, -
a némaságba vész a csók, a sóhaj.
/Ford.: Vidor Miklós/
Az időhöz
Fordította: Rónai Mihály András
Vén, szárnyas isten, aki egy-burokban
ikre voltál a napnak s csillagoknak,
a dolgok hullnak, kelnek, csillapodnak
röptöd sodrán, mely erre-arra hussan.
Fájó szivem ezer bánatba rokkan,
de száz tövisén elmém csak latolgat,
s egyet se ránt ki. Végső vígaszomnak
Te maradtál csak, senki más. Te jobban
tudod, mint rántsd ki gondom gyökerestül,
sebem kikend, s a gazt tépd emberül,
király tornácán ha mi megterem –
az igazságot tűz-vízen keresztül
napfényre hozd, és kendőzetlenül
felmutassad, észvesztőn, meztelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése