Pokolra kell annak menni.
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.
Ázsiai eredetű fúvós hangszer, mely i. e. I. sz.-ban került át Európába. Fénykorát a XVIII. sz.-i francia királyi udvarban élte, másutt katonai hangszer. Hazánkban a XVI-XVII. sz. tábori hangszere, majd a pásztornép, végül a szegénység hangszerévé vált.
Első írott emlékünk az I. századból Dion Krizosztómosz római történetíró tollából származik , aki Néró császár dudajátékáról tesz említést. Egy IX. századi pergamen egy kórus nevű, két sípból és egy bőrzsákból álló hangszert említ. A keltáknál egy oboa -szerű változatot használtak katonai hangszerként. A kelet-európai népzenében pedig a klarinét rendszerű sípok váltak népszerűvé. A középkorban a duda a tekerő lanttal együtt, az énekmondók (minesangerek, trubadúrok) kedvenc kísérő hangszere. Ekkoriban terjed el a hólyagból, és a disznóból készült tömlő./duda története-Balogh Anita/
"A különféle dudák és sípok használata ősidőktől fogva összefügg a pásztor-foglalkozással; a dudások afféle félhivatásos zenészeknek számítottak. A duda volt eredetileg a magyarság "hadimuzsikája", amelyet a töröksíp szorított ki. Magyarországon a dudát egyaránt használták a főurak és a parasztok; ott szólt a keresztelőkön, a lakodalmakban, a fonóban és a mulatságokon. A duda első magyarországi ábrázolása Mátyás király idejéből származik, de az írott források a XIII. században adnak hírt e hangszer létezéséről. A dudát őseink gyakran használták, még a templomokban is szólt a duda."
/ősi magyar népi hangszerekistvandr.kiszely.hu/
A nagy skót duda talán a legismertebb dudaféleség világszerte. Nagy hangerejű hangszer, szólóban és többedmagában is használatos. A történelem során hadihangszerként, napjainkban gyakran katonai ceremóniákon szerepel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése