Vasárnapra- vers

Berda József: Hajnali erdő A hajnal, a ragyogó hajnal aranya csókolja sorra most a hatalmas tölgyek és bükkfák koronáit s te itt jársz s látod mint ébred az erdő; hogy minden fa külön-külön nyújtózik-ágaskodik, álmának illatát lehelvén szerteszét! S mindezt fokozván, mily isteni élmény látni, hogy csillog gyöngyként a harmat a leveleken! Mert most mosakodik, most tisztálkodik a tölgy, a bükk, a gyertyán s a többi szép férfi-óriás. - Mily kábító ez az illatömlés s mily rejtelmes szavakba-fonódás minden mozdulat itt! Szegény a szó, oly megilletődött a lélek. S most, halld csak! megszólalt már a cinke is, aztán a rigó, a pinty s a többi, színesnél színesebb tollas ékes. Felelj már titok: ki vezényli ezt a mennyei zenekart ily ámulatba-ejtőn? Se vége, se hossza nincsen a gyönyörű játéknak s közben itt is, ott is őzek futnak által, meg-megzörrentvén az ijedt bokrokat, hogy végre lásd: az erdő, íme, a komoly reggelbe lépett már s én tudom, - engem köszönt, a bámuló vándort, ki felejteni jött ide mindazt, mit a város börtöne ostorozott reá, s hogy itt lévén, újra boldog gyermeknek érezze magát, mint régen, mikor még tündérekről álmodozott!