"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. augusztus 12., kedd

Kihalt állatok

A cikk címe szomorú. Benne olyan állatok vannak, amik miattunk haltak ki. Az erszényes farkas hivatalosan 1986-ban halt ki. Tasmániában élt, azelőtt előfordult Ausztráliában és Új-Guineában is, ezt bizonyítják a benszülőttek sziklarajzai, az elvadult kutyák kiszorították  Új-Guineáról és Ausztráliáról. Az erszényes farkasnak csíkjai voltak, mint a tigrisnek. Tápláléka kenguruk , más erszényesek és madarak voltak. A faj utolsó példánya Benjamin volt, a hobarti állatkertben élt.





A Steller-tengeritehenet Georg Wilhelm Steller, orvos és természetbúvár fedezte fel 1741-ben a bering-tengeri útján. A faj az Alaszka és Oroszország közötti Bering-tengeren élt. Vízinövényekkel táplálkozott. A felfedezése után 27 évvel kihalt, mert az utolsó példányát megszigonyozták.




A dodómadár a 17. században halt ki. Az Indiai-óceán egy szigetén Mauritiuson élt. Az első emberek, akik a szigetre hajóztak a dodókat megették, megkostólták a húsát, de a dodóhús nem volt finom. A dodómadarak az ostobaságuk áldozatai voltak, mert az ember által behozott állatok kiszorították őket.


A moa és a Haast-féle sas voltak új-zéland legnagyobb madarai. A moák futó madarak voltak, a magasságuk volt 3 méter. A Haast-féle sasok a levegő urai voltak Új-Zélandon, a karmai akkorák voltak, mint egy tigrisé. Ez a két faj a maorik vagy új-zélandi benszülőttek miatt halt ki.



Az őstulok a szarvasmarha  őse. Ismertető jele a nagy szarvai voltak. Előfordult Európában, Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában. 1627-ben végleg kihalt.




A karibi barátfóka 1952-ben tűnt el a Föld színéről. A Karib-tengerben és a Mexikói-öbölben élt. Az életmódja pont olyan volt, mint a ma élő fókafajoknak. Ez volt az első újvilági emlősállat, mellyel Kolombusz hajósai találkoztak és le is vadászták őket.Kolombusz második hajóútjáról írt beszámolóban szerepel e állatfaj. A faj kihalását a húsáért, zsírjáért való vadászata idézte elő.




A vándorgalamb egy észak-amerikai galambfaj volt, ami nagy rajokban repült. Kanadában és az Egyesült Államokban nyaralt. Telelni Mexikóba és Kubába vonult. Az indiánok is vadásztak rájuk, a fehér ember vadászata a vándorgalambokra nagyobb mértékű volt. 1914-ben tűnt el a faj a Föld színéről.

 


 A kvagga zebraféle volt, amely Dél-Afrika szavannás területein hatalmas csoportokban élt. Alapszíne barna, feje és a nyaka csíkos.  Amikor a búrok letelepedtek Dél-Afrikában, a kvaggát szórakozásból vadászták, húsát csak a szolgák és a munkások fogyasztották. Bőrét lakásokban használták, de exportálták is. Agresszív viselkedése miatt marhacsordák őreként is alkalmazták, tudniillik riasztó hangjukkal jelezték, ha idegen közeledett. Búr eredetű elnevezése - kvagga - is erre utal.
 network.hu
Az utolsó vad kvaggát 1878-ban ölték meg, míg a legutolsó példány az amszterdami állatkertben pusztult el 1883. augusztus 12-én. Az 1800-as évek első felében még viszonylag gyakori volt az állatkertekben, de tenyésztését elmulasztották.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése