Réges régen, mikor még tán itt se vótunk, csak az eleink elei ha éltek
ebbe a világba, élt egyszer egy táltos legény. Híres volt ez
ugyanvalóst, mert belelátott a jövőbe, ha ráolvasta a szót a betegre
meggyógyultak azok. Vót neki egy varázslatos furulyája, mint mondják
az Életfa ágából faragta ezt egy garabonciás, s ha a táltoslegény ezt
megfútta földnek, víznek, égnek szellemei , ízei jöttek elő s
engedelmeskedtek neki. Fekete subájának hátára varrták a Napot,
előre meg a Holdat s a Csillagot s ha a legény meglengette a fekete
suba szárnyait vihar kerekedett vagy bár a jégesőt is elűzte. Nem is
hívták másként, a legényt , csak Fekete Táltosnak.
Messzi földről hoztak betegeket, megszállottakat, ördöngöseket s a
legény meggyógyította őket s soha nem kért mást a gyógyításért csak
egy fekete kavicsot, kicsike kűt, s mondta, ebből építi ő fel azt a
Kaput, ami összeköti majd az e világot a túlvilággal s akkor elevenek s
hótak tudnak kibe járni, nem kell már a haláltul féljenek az emberek.
Meghallotta ezt az Öregördög s igen megmérgelődött.
Mondja szógájának Durrumónak
- Ejsze, menj csak s híjjad ide azt a híres Fekete Táltost.
Megyen Durrumó s mondja a Fekete Táltosnak, hívja ám az Öregördög.
Nevet a Fekete Táltos, mondja, hogy ő ugyan nem megyen, mert tánc
van a faluba s hét jánnyal táncol egyszerre.
Na, mongya setéten Durrumó, hát hozzad magaddal a jányokat is,
táncojjanak a pokolba is, nálunk is szeretik a vigadalmat.
Nevet a Fekete Táltos s kérdi a táncoló leányokat.
- Jöttök e velem mulatságba?
- Mind jövünk! Mind jövünk! ? felelték a lányok.
Mennek alá az alvilágba s megállnak az Öregördög palotájánál.
- Ördög hozott Fekete Táltos! ? köszöntötte az Öregördög ?
Eljutott híred az alvilág urai elé.
Azért is hívtalak legyél a vendégem, ökröt süssetek, bort hozzatok s
legyen hét nap s hét éjjel lakodalom.
- Gyógyítgattam , óvtam én az embereket felséges
Öregördög ? felelé a Fekete Táltos ? Emberéletbe kárt nem tettem,
jeget hajtottam, gyengét segítettem. Mit akarsz...mit akarsz te tőlem?
- S nem is hibáztál sose öcsém? ? kérdezte az Öregördög ?
- Nem hibáztam bizén bátyám, mert az én varázserőmet az
Öregisten adta s míg őtet szógálom bajom nem lehet!
- Igyál öcsém s mulassunk! ? mondta az Öregördög s ment a
vigalom, folyt a bor, táncoltak a leányok.
Mikor már jó borközibe hangulat vót kérdi megint az Öregördög a
táltost.
- S mibe van a te erőd öcsém, hallom mán a hótakat is
felakarod kelteni...
- Nem titok az erőm ördögkiráj ? nevetett borközibe a Táltos ?
Addig nem lehet az erőm elvenni, míg emberíz, elevenek lelke nem
szárad rajtam.
- Úgy! - mondta az Öregördög s nemsokára mondta vége
vagyon a mulatságnak kiki mennyen merre lát.
Megköszönte a Fekete Táltos a vendégséget s szól a jányoknak,
mennyenek , indujjanak.
Igen ám, de a Pokol pitvarába ott áll a hétfejű sárkány .
- Mit akarsz sárkánykégyó? ? kérdi a Táltos - Nem tudod talán
mi az Öregördög vendégei voltunk s menyünk hazafele ?!
- Innét eleven ember nem szokott elevenen kimenni! ? mondta
a sárkány s oda is köpött szurkos fortyogós pokollángját a kapuba ? Ez
az alvilág, lelkes ember ide bejön ki nem mén!
- De az annya se sirassa! ? dühült meg a Fekete Táltos ? Mire
véjjem ezt?
- Te mehetsz- mondta a sárkán y- te táltoslegény vagy, jársz
kélsz az alvilág s az emberek világa között, de a hét jány marad!
Sírtak a jányok mint a záporeső de bármit próbáltak, varázslás, szép
szó nem segített, ott maradtak a pokolba. A Fekete Táltos meg
kitessékelték , mennyen már, mennyen.
Nem volt mit tenni, felment az emberek világába a Fekete Táltos.
Hát éppen hoznak neki egy beteg gyermeket.
Próbájja gyógyítani , mondja rá a ráolvasást...hát nem használ az
semmit, meg is halt a gyerek.
Jön a jégeső szaladnak az emberek a Fekete Táltoshoz, veszi az a
varázsfurulyát, fújja, fújja majd kilikad a tüdeje, de nincsen annak egy
szikra hangja. S mind elverte a jég a határt...
Haragudtak az emberek, nem is ment már senki a Fekete Táltoshoz.
Fogta ez magát felkereste az Öreg Táltost, aki volt vagy százesztendős
s fenn lakott a Horda hegy barlangjába.
Elmondja neki a táltoslegény mi történt.
Mondja az öreg, mert emberéletet adott az ördögnek, a hét jány lelkit,
ezért elvette az erejét az Öregisten s nem is kapja vissza, míg a
jányokat vissza nem hozza a földi életbe.
Fogja magát a Fekete Táltos megy vissza a pokolba. Beengedik. Megy
keresi a hét jányt, hát ott vannak azok az Öregördög palotájába, a
kirájné mellett. S hiába a gazdagság pompa sírnak , rínak, mert6
nincsen napsütés, nincsen szabadulás a pokolba s rínak ejsze, had
vinné őket valaki vissza a fenti világba.
Megáll a táltoslegény a kiráné palotája előtt s híjja a jányokat.
Megfogják az őrzők s viszik a kirájjány elé.
- Mit akarsz itt Fekete Táltos- kérdi a kirájné. ? Nem tudod, az
életivel játszik ki a palotámba hívás nélkül jön? Tűz égeti a húsát,
kutyák isszák a vérit, az Öregördög átka elvezi élettyit!
- Tűz vagyok én magam, kutya vagyok én magam ,saját vérem
iszom én, átok vagyok én emberek átka...mitől félnék?
Nézi nézi a kirájné a legényt.
- S olyan jó e nálatok a fenti világba?
- Nálunk a fenti világba Nap süt nem a pokol lángja, madár
dalol s nincsenek sárkánykégyók...nálunk nyári éjeken jányok s
legények dalolnak a Holdnak s a csillagoknak s virágkoszorút kap a
jány ha szeretve van.
Nézi nézi a kirájné a legényt, nézi nézi a síró leányokat.
S azt mondja.
- Ha megszöktetlek titeket magatokkal visztek e ?
Nézi a legény a kirájnét
Ördöngös szép menyecske volt az Öregördög felesége.
Azt mondja a táltos:
- Ha megszöktetsz mindőnket , otthont kapsz a házamba,
kenyeremet megosztom veled.
Mondják a jányok.
- Ha hazajuttatsz minket otthon vagy a házunkba, Napnak
Holdnak ünnepélyén velünk vigadsz majd s nem kell a pokolban élj.
Megperdül az ördögkirájné a sarkán s elmond egy varázsigét s hát a
táltos átváltozik egy feketehattyúnak s a lányok egy - egy szem búza
magnak.
- Na Fekete Táltos, vegyed a csőrödbe a hét szem kölest s
vigyázzál, meg ne szólalj bárki kérdezne, te csak repülj , repülj átall az
alvilág kapuján, én a hátadra ülök s majd beszélek helyetted.
Felrepül a fekete hattyú, fogja ám a hét szem búzát a csőribe.
Kirepülnek a palotából.
Meglátja az Öregördög. Megkérdezi.
- Hova mégy szép feleségem?
- Jaj, uram, csak sétálok kissé ezen a hattyún... Bejárom a
tartományt, gyönyörködöm hatalmadban...
Repülnek, repülnek s huss mire minden pokolfajzat észrevenné
kirepülnek az alvilágból.
Szaladnak az ördögszolgák s a sárkánykégyók mongyák az
Öregördögnek né, megszökött a kirájné.
Na megy az Öregördög fekete felleg képibe repül utánuk.
Utoléri őket s mondja:
- Ej, te Fekete Táltos, a vendégem voltál, asztalomnál ettől s
most meglopsz?
- Ne szólalj meg ! ? mondta a kirájné ? felső világban nincs
hatalma már rajtad, kihoztad a jányokat a pokolból, erődet
Öregistentől visszakaptad!
- Ej, Fekete Táltos! ? mennydörög a felhőből a pokol
fejedelme ? Asztalomnál ültél s most meglopsz! Elviszed szép
feleségem , aki elhitte hazug szavad nem tudja, hogy asszonyhúst
eszel, szűzjányvért iszol mint minden táltos s neki is hazudtál, mert
mihelyt hazaérsz vele megölöd, húsát megeszed, vérit megiszod!
- Ne higyj neki kirájné! ? kiáltott dühösen a Fekete Táltos s hát
abban a pillanatban kihullajtotta a hét szem búzát a csőriből s azokba
a setét felhőből egy egy villám csapott s kormos üszökként estek a
földre.
Még egy villám meg belevágott a hattyúba s a kiréjnéba , kiket már
nem védett a táltos erő a jányok elholtával s hulltak lefele, bele
egyenesen a Szent Anna tóba.
Ott, ahova a hét szem korommá égett búza hullott egy ? egy fekete
virág nőtt ki. Mesélik leányok s legények keresik a fekete virágokat, azt
mondják megholt kedvesét kapja az vissza ki ilyet talál.
A Szent Anna tón minden száz esztendőbe , tavaszi teleholdkor
megjelenik egy fekete hattyú... A Fekete Táltos lelke benne de csak
egyet tud szólani , egy jajkiáltást mibe sírva keres hét szép jányt meg
a szép kirájnét, de senki nem felel neki s elmerül a tóban.
Mondják régi vének, volt ki látta a fekete hattyút s aki visszafelel neki,
annak teljesedik egy kívánsága.
A fekete virágok ma is nyílnak a Hargitán Aki megtanájja, jól vigyáz rá,
nagy szerencse, nagy varázserő van ebbe.
A magyar nép ősköltészetének gyökerei a vallás, nevezetesen az őskultusz világába nyúlnak vissza. Az ősök szellemének tiszteletével együtt járt tetteik emlékének megőrzése és felelevenítése. A halotti tor és emléktorok alkalmával elbeszélték a halott nevezetes tetteit, vadállatokkal, emberekkel és elemekkel vívott küzdelmeit. A hadászatban, harcban kiváló hősök, vezetők, fejedelmek, hadvezérek tetteit mesés elemekkel tarkítva, kerek elbeszélésbe, gyakran ritmikus sorokba foglalták és mesélve, dalolva, szavalva adták szájról-szájra. Egy idő után a vallási szempontok háttérbe szorultak és megszülettek a hősmondák. Az élő vezérek és fejedelmek tetteiről hősi énekeket, dalokat szereztek és ezeket az elődökről szóló énekekkel együtt immár hivatásos énekmondók adták elő a lakomák fűszeréül. A hősmondák mellett a nép ajkán mesék keletkeztek, melyeknek középpontjában csodás természeti tünemények, szörnyállatok, az ember sorsát irányító jó és rossz szellemek, tündérek, boszorkányok, ördögök és a szellemekkel cimboráló varázslók álltak. A kereszténység felvétele után e régi mondák és mesék egy részét újak kiszorítják és csak néhányat őrzött meg közülük középkori történetírásunk és népi hagyományunk. Ezek a nép lelkébe olyan erősen beleivódtak, hogy hősi énekeink, balladáink és meséink minden idegen hatás ellenére megérték a mát. Balladavilágunkban és népmeséinkben ma is ott van egész Belső-Ázsia, Közép-Ázsia és a Kaukázus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése