Boldog pillanatok

 Tényleg olyan ritkák  a boldog pillanatok?   , kérdezte a csillag..
A fa éppen leeresztette a szempilláit, hogy kipihenje magát..   Nem.. nem annyira ritkák. Csak hát...az emberek az eszükkel hajszolják,pedig az... -a szív ügye.  Adj nekem egy boldog pillanatot ...
 kérte a csillag...             SZERETLEK!   Nagyon.    Jó éjszakát!  mondta a csillag boldogan. És fejest ugrott, csakhogy fennakadt  a hold szempilláin.





Hamarosan pirkadni fog.... Nézd, hogy elmerengett egy bohókás tengelice. A holdat bámulja, És álmokat sző..
Nemsokára megvirrad.....nézd, hogy elmerengett néhány kótyagos ember, Virrasztanak Bámulják a holdat.  és álmodoznak...

 Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

/Alkyoni Papadakai