"Ember és bioszféra" címmel, ahol ezt a napot nemzetközi környezetvédelmi világnappá
nyilvánították.
A cél az volt, hogy felelősségtudatot teremtsen az emberekben, és rávezesse őket arra, hogy
mindenki felelős a környezetünkért.
Az azóta eltelt idő alatt számos alapelvet fogalmaztak meg, és bár ezeket nem sikerült
maradéktalanul teljesíteni, mégis évről-évre újabb célokat tűznek ki.
A Nap kozmikus útja
A Nap útja, akár egy kerek esztendőn belül, akár annak kicsiny másában, egy-egy napban nézzük, a földi életet meghatározó, törvényt adó kozmikus utat jár be, amely négy részre tagolja a téridőt. A téli napfordulón (Karácsonykor) születik a Fény (Jézus), amely a tavaszi napéjegyenlőség idején (Húsvétkor) lép diadalútjára. Ekkor sarjad a vetés is, és ekkor ünnepeljük az Új Életet. Csúcspontra az aratás idején (Sarlós Boldogasszony napjával) lép. Az őszi napéjegyenlőség idején (általában Mihály hetében) vetik újra a búzát, amely a földben elrejtve, a téli elcsendesülő, „leszentülő”, újraszülető állapotra készül. A Napnak ez az isteni eredetű szerepe alkalmassá teszi arra, hogy megidézze az érettünk emberré lett Istent. Ugyanezen jelentéstartalmat hordozza a négybe tagolt korondi tányér motívuma (1.ábra).
Szárnyas Nap
A szárnyas Nap a Kos világhónapjában a pun, az egyiptomi, a hettita, a szír, az asszír, a babilóniai műveltségben jelenik meg (2. ábra). Azon a vidéken ahol ezek a műveltségek kialakultak, ma már hiába keresnénk, de Kalotaszeg népe a mai napig őrzi e jelet. (3. ábra). Szinte valahány hímzésen, faragáson, de a bőrmunkákon is megtalálható az ősi szárnyas Nap, a tavaszi megújulás jele, amely az életnek, a léleknek, a fénynek a jele. A virágot őrző kör tetején a kettős-spirál a kitárulkozó fényre, a húsvétra utal. Ez a Kos jegy jele. A két spirál közötti forma: a fény pártája a tavaszi napéjegyenlőségkor diadalútjára induló Napról „beszél”. A napút íve ez. Az összetett jel közepén a Nap virágként jelenik meg.
A Nap útja, akár egy kerek esztendőn belül, akár annak kicsiny másában, egy-egy napban nézzük, a földi életet meghatározó, törvényt adó kozmikus utat jár be, amely négy részre tagolja a téridőt. A téli napfordulón (Karácsonykor) születik a Fény (Jézus), amely a tavaszi napéjegyenlőség idején (Húsvétkor) lép diadalútjára. Ekkor sarjad a vetés is, és ekkor ünnepeljük az Új Életet. Csúcspontra az aratás idején (Sarlós Boldogasszony napjával) lép. Az őszi napéjegyenlőség idején (általában Mihály hetében) vetik újra a búzát, amely a földben elrejtve, a téli elcsendesülő, „leszentülő”, újraszülető állapotra készül. A Napnak ez az isteni eredetű szerepe alkalmassá teszi arra, hogy megidézze az érettünk emberré lett Istent. Ugyanezen jelentéstartalmat hordozza a négybe tagolt korondi tányér motívuma (1.ábra).Szárnyas Nap
A szárnyas Nap a Kos világhónapjában a pun, az egyiptomi, a hettita, a szír, az asszír, a babilóniai műveltségben jelenik meg (2. ábra). Azon a vidéken ahol ezek a műveltségek kialakultak, ma már hiába keresnénk, de Kalotaszeg népe a mai napig őrzi e jelet. (3. ábra). Szinte valahány hímzésen, faragáson, de a bőrmunkákon is megtalálható az ősi szárnyas Nap, a tavaszi megújulás jele, amely az életnek, a léleknek, a fénynek a jele. A virágot őrző kör tetején a kettős-spirál a kitárulkozó fényre, a húsvétra utal. Ez a Kos jegy jele. A két spirál közötti forma: a fény pártája a tavaszi napéjegyenlőségkor diadalútjára induló Napról „beszél”. A napút íve ez. Az összetett jel közepén a Nap virágként jelenik meg.Nap és virág
A régiek szerint a virág, a Nap földi kedve. A kerek esztendőben a virág mondja el, hogy formájával, színével, illatával, hogy mit kér, mit parancsol a fönti fényes. A tél végét, a kora tavaszi Nap alig-erejét a hóvirág szűzi fehérséggel, csendes meghajlással mondja el. Pünkösd szárba szökkenő kedvéről a pipacs tűzpirosa ad hírt. Az érlelő nyári Nap gazdagságát színekben, illatokban tobzódó virágokban van jelen, míg a késő ősz halálra készülő bágyadt fénye loncsos, busa, keserű illatú és fakó színű krizantém. A telet a fás ágú és törzsű, apró kék virágokat hozó szikár levelű, szúrós illatú rozmaring mutatja meg, ami istenfa szerepű volt, mivel örökzöld fajta s télen virágzó. Ő közvetíti a fényt a karácsonyt övező napokban...
A régiek szerint a virág, a Nap földi kedve. A kerek esztendőben a virág mondja el, hogy formájával, színével, illatával, hogy mit kér, mit parancsol a fönti fényes. A tél végét, a kora tavaszi Nap alig-erejét a hóvirág szűzi fehérséggel, csendes meghajlással mondja el. Pünkösd szárba szökkenő kedvéről a pipacs tűzpirosa ad hírt. Az érlelő nyári Nap gazdagságát színekben, illatokban tobzódó virágokban van jelen, míg a késő ősz halálra készülő bágyadt fénye loncsos, busa, keserű illatú és fakó színű krizantém. A telet a fás ágú és törzsű, apró kék virágokat hozó szikár levelű, szúrós illatú rozmaring mutatja meg, ami istenfa szerepű volt, mivel örökzöld fajta s télen virágzó. Ő közvetíti a fényt a karácsonyt övező napokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése