A 13, század elején írt Cambrai-i krónikákban jegyezték fel a következő esetet. A Oissy nemesi család egy hölgytagja visszaszerezte a régebben a família tulajdonában lévő Oisy városának birtokát a flandriai gróftól.A terület feletti hűbéruraságot azonban Cambrai püspökei tudhatták a magukénak.A hölgynek így tehát vazallusi esküt kellett tennie Jean de Bethune püspöknek.
Oisy kisasszony annak rendje és módja szerint el is szalajtott valakit Cambrai-ba, hogy a jeles aktus pontos helyét és idejét megtudakolja.
A püspök a káplánját küldte vissza a válasszal. A kisasszony ,amikor birtokába jutott a kívánt tudásnak,nem tudta visszatartani forró vére lüktetését, és a következő szavakra ragadtatta magát: "Nagyon boldognak kell lennem, hogy megcsókolhatom a legszebb prelátust, akit csak ezen a vidéken ismerek. /A hűbéri eskű letételéhez hozzátartozott a vazallusi csók/
A jó káplán visszatért urához és jelentette, hogy a szóban forgó hölgy nagyon is szívesen jön hűséget fogadni.A püspök mélyen elgondolkodott a hallottakon.
A szent ember végül kijelentette, hogy a kisasszonynak talán nem kéne azzal dicsekednie, hogy őt megcsókolja. Ebből ugyanis nagyon könnyen bűn is következhetik....Hát igen, az ördög sose nem aluszik.
A -legalábbis az egyik fél által- várva várt aktusra - így hát némiképp módosított formában került sor.Vagyis került volna sor. Oisy úrhölgyet ugyanis a püspök helyett egyik tisztviselője fogadta. A lelkiismeretes Bethuna atya megtagadta magát a szemérmetlen nőszemélytől. Mire az ezen úgy megsértődött, hogy fogta magát, és meg sem állt Artois grófjáig. Akinek aztán - akár szép ember volt akár nem-le is tette a vazallusi esküt. Ezzel mellesleg Oisy és környéke a Német-római Birodalom hűbéri fennhatósága alól Franciaországéba került át. Artois grófja ugyanis a francia király hűbérese volt, míg Cambrai a császár felséges jogara alá tartozott.
Ilyen következményekkel járhat egy cuppanós puszi visszautasítása.
Kedves férfitársak! .......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése