A páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen faja. A család kialakulása 300 millió évvel ezelőtt, a földtörténeti ókorban történt. Igazi virágkorukat 160 millió évvel ezelőtt élték, majd a harmadkorban hanyatlásnak indultak. Éltek Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is.
A családnak csak egyetlen képviselője maradt fenn Délkelet-Kínában, a Tien Mu Shan hegységben. A fát a holland nagykövetség orvosa fedezte fel Európának 1690-ben, Nagaszakiban.
Európában 1727-óta van jelen, 1784-től pedig Észak-Amerikában is közkedvelt növénnyé vált.
Akár 40 méter magasra is megnő és rendkívül hosszú ideig él, akár 2000 évet is megélhet.
Kétlaki növény, tehát a porzós és a termős virágok külön egyeden fejlődnek. A koronája kúp alakú, a fa kérge sima, szürke színű. A levelek teljesen egyedi kinézetűek, ma már jelképévé váltak a fának.
Lombhullató fenyő. Lombhullás idején a japán emberek a fa előtt hajlonganak, tisztelegnek szent növényük előtt.
A növény magjait, leveleit nagyon régóta gyógynövényként használják.
Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására. Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábfekélyre. Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió kezelésére, alzheimer kór ellen. A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágító, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét. Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a koncentráló készséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) ellen is.
Felhasználás módja:
Kivonat: A friss levelekből készült kivonat értágító hatású.
Tabletta: Javítja a vérkeringést.
Tinktúra: Rossz vérkeringés esetén ajánlott.
Forrás: /matyasciprian./novenyek/pafranyfenyo.php
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése