"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. április 14., hétfő

Ezen a napon történt - Titanic

102 évvel  ezelőtt, ezen a napon útban Southamptonból New Yorkba 2200 utassal a fedélzetén jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Titanic. Az akkori világ legna­gyobb civil vízi jármű­ve­ként tartották számon, ennek megfelelően millió magasz­tos jelzővel is il­­lették, így az álmok hajója volt, sőt mindenki el­­süllyeszt­hetetlennek vél­te.

Talán ez volt az első olyan katasztrófa, amelyről az egész világ azon ’melegében’ értesült, hiszen akkor már működött a távíró.

Hétszáz megmenekült utasa sze­rencséjére viszont a Car­pat­hia nevezetű, szintén utas­szál­lító hajó a közelében ha­­­­ladt, és a bajba jutott óriáson tar­­tózkodó emberek kimenté­sére sietett. Bár sokan nem tudják, a tör­ténetnek van ma­gyar vo­nat­kozása is, hisz dr. Lengyel Árpád, a Car­pa­t­hia ha­jó­orvosa is kivette részét a mentési akcióból.

 

Lengyel Árpád 1886-ban született Pilismaróton. Általános- és középiskolai tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte, majd 1904-ben belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, gégészeti szakirányon. A fiatal orvos a Szent Rókus Kórházban kezdett dolgozni, emellett tovább folytatta a BÖME-keretében a munkát, immár mentőtisztként. 1912-ben jelentkezett a Cunard Line társasághoz, ahol angolul jól beszélő magyar származású orvost kerestek az akkoriban Magyarországon igen nagy méreteket öltött, az Amerikai Egyesült Államokba tartó kivándorlásnál a hajókon jelentkező egészségügyi problémák miatt.

Lengyel Árpád mindössze 26 éves volt, amikor a Carpathia fedélzetre került. Már visszafelé tartottak a fiumei kikötőbe, amikor a hajóra befutott a Titanic vészjelzése. 



A túlélők mentésében kulcsszerep várt Lengyelre, mivel a hajón lévő három orvos közül egyedül neki volt mentőorvosi gyakorlata.


Lengyel Árpád visszaemlékezésében ez áll: „Alig győztük a sok munkát és a vigasztalást.”
Lengyel Árpád unokájának elmondása alapján a Titanic hajótöröttjeinek a kimentése hatalmas lelki megrázkódtatást jelentett neki, később sem szívesen beszélt róla egy-két szakmai felkérést kivéve.

A katasztrófa után

Dr. Lengyel Árpád többet nem szállt tengerre. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, zászlósként vonult be. A háborút követően gégészként és mentőorvosként, majd tanárként folytatta munkáját. A Titanickal kapcsolatos emlékeiről – egy-két szakmai felkérést kivéve – egyáltalán nem beszélt
Szolgálataiért Magyarországon nem kapott hivatalos állami kitüntetést. József főherceg és Auguszta főhercegasszony meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk. Itthon egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. Ellenben a Titanic megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának – így kapott Dr. Lengyel Árpád is. A Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki.

Pilismaróti emléktábláját 2008-ban avatták fel.
!Wikipedia/
 DSCF1192.JPG

 A kitüntetések feliratainak magyar fordítása: I. arany. „A Carpathia hajó kapitányá nak, tisztjeinek és legénységének a Titanic túlélőitől a   hősies és bátor mentésért. 1912. április 15.
” II. ezüst. „A Liverpooli Hajótöröttek Emberbaráti Társasága dr. Lengyel Árpádnak a Carpathián nyújtott segítőkészségéért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése