Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés .
Az ételszentelés a 10. század óta a húsvéti szertartásokhoz tartozott. A hajnali szertartásra egy szép kosárba teszik a húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, bort, pálinkát és szentelni viszik a templomba. A megszentelt ételek megvédik fogyasztóikat. A mise és az áldozás után a pap körbejár a templomban, valamint a templomkertben és megáldja az eledeleket. Aki húst nem küld szentelni, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket a szoba ablakába teszi ki, és reggelig otthagyja, mert akkor éjjel az Úr angyala minden házat megnéz, és a kint talált eledeleket megáldja.
A szentelt ételek maradékait nem szabad kidobni. Ezeket mágikus célokra használták fel. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy az sokat teremjen. A kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy többet tojjanak.
Máshol a maradékot tűzbe dobták azzal a magyarázattal, hogy “akik a túlvilágon vannak, azoknak is jusson egy kis morzsa belőle.”
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése