Ezen a napon történt

1614. április 7-én hunyt el a görög származású spanyol festőművész, El Greco. A saját korában megbecsült piktor alkotásait sokáig az ismeretlenség homálya fedte, a festő elismertségéért a magyar Nemes Marcell küzdött eredményesen.

Nevén és születési dátumán kívül nem sokat tudunk El Greco első húsz évéről. 1541-ben született a krétai Iraklion városában, Domenikosz Theotokopoulosz néven. Nem tudjuk, hogy hol ismerte meg a festészet alapjait, talán a krétai ikonfestő szerzetesek tanították, esetleg a XVI. századi híres Madonna-festők bizánci stílusát sajátította el. Mások a peloponnészoszi Misztra városába helyezik El Greco első iskoláját. Korai képeiből következtethető, hogy komolyan érdeklődött a görög-római építészet és szobrászat iránt is. A tömegek egyensúlyát, a kompozíció ritmusát és a statikus formákat keverte a dinamikus elemekkel.
Nem szakadt el teljesen a görög hagyományoktól akkor sem, mikor 1560 körül Velencébe ment, a hatezer fős görög kolónia ismerős hangulatot és értékrendet nyújtott számára. Velence óriási megrendeléseivel és gazdagságával kulturális központként gyűjtötte össze a neves festőket és szobrászokat, akik megfelelő képzést nyújthattak egy feltörekvő, tehetséges fiatal számára. El Greco mesterét nem ismerjük. A művészettörténészek elsősorban Tizianóra gondolnak, mert annak portréfestészetének jeleit megfigyelhetjük El Greco korai képein is. De felmerül Bassano mester irányítása is, aki előszeretettel alkalmazta a testek erősen nyújtott ábrázolását, amely annyira jellegzetessé teszi El Greco képeit is.

1570-től öt évig a katolicizmus fővárosában találhatjuk a festőt. Michelangelo és Raffaello halála után a manieristák uralták Róma művészetét. Raffaello képei nem ragadták meg az ifjú görög képzeletét, annál inkább elismeréssel adózott Michelangelo dinamizmusa, expresszivitása és monumentalitása előtt. A reneszánsz mester hatását figyelhetjük meg, az ebben az időben készült „Krisztus kiűzi a kufárokat a templomból” című festményén. A manieristák közül Parmigianino ecsetkezelését sajátította el, aki az új szépségideálnak megfelelően, a testek megnyújtásával fejezte ki a nemességet és a bájt.

El Greco 1576-ban, a spanyol királyság fénykorában érkezett meg Madridba. Az 1550-es évekig uralkodó V. Károly és az őt követő II. Fülöp az amerikai arany és ezüstszállítmányoknak köszönhetően kulturális központot kívánt létrehozni a fővárosban. Számtalan művész sereglett a királyi udvarba, ahol legnagyobb respektjük az itáliai festőknek volt. A két király el sem fogadott volna más stílust, mint az „italianismo clasicót”. A II. Fülöp által építetett, félig palota, félig kolostor, Escorial pontosan kifejezte az ellenreformáció vallásos miszticizmusát, ennek díszítését is itáliai festők készítették manierista stílusban. A művészet feladata az lett, hogy keretet nyújtson a katolikus szertartásokhoz és megfelelő hangulatot teremtsen az elmélkedéshez.
A nagy reményekkel érkező „görög” alaposan csalódott: az udvar nem ismerte fel tehetségét, s ezért Toledóba költözött. Ez a város biztosította a művész számára mind az anyagi, mind az alkotói nyugalmat, gyorsan tagságot nyert Fuensalid gróf akadémiájára, amely a város szellemi elitjét tömörítette. Első munkája a Santo Domingo el Antiguo templom főoltára volt, és rövidesen számtalan freskóra és portréra kapott megrendelést. Még erősen keverednek az itáliai (bár egyre gyöngülő hatással) és bizánci stílusjegyek képein, a portrékon már megfigyelhetőek a modellek pszichológiai jellemzői. Igazi közönségsiker volt a „Krisztust megfosztják ruháitól” című festménye, több mint száz azonos témájú képet készített a megrendelők kívánságára. Az alkotói szabadságát korlátozni és jövedelmét leszorítani akaró egyházi tisztviselőket egyszerűen beperelte.
Országos elismertséget szerezhetett volna, ha élni tud II. Fülöp felkérésével és a királynak tetsző alkotást készít az Escorial oltárára. A „Szent Mór vértanúsága” azonban nem nyerte meg az uralkodó tetszését, több megrendelést pedig nem kapott az udvartól.
Toledóba visszatérve teljesedik ki a festő egyéni ecsetkezelése. Számtalan szentképet festett, ezek a művek egyre inkább látomásszerűek, misztikus víziókká váltak. A színek egyre erőteljesebbek lettek, alakjai valószínűtlenül megnyúltak, az arcok az emberi érzések mind pontosabb kifejezői lettek. Legkedveltebb témája Assisi Szent Ferenc volt, több mint száz képet készített életéről. Az összes általa festett alkotásról készített egy kicsinyített mást is, ezzel segítve megrendelőinek témaválasztását.
Pályája zenitjére a századfordulón jutott, anyagi gondjai nem voltak, így minden figyelmét a festészetre fordíthatta. Toledo zárt, fanatikus hívő lakossága elősegítette a művész miszticizmusát, végleg szakított az itáliai hagyományokkal, képszerkesztési sémákkal. Alakjai anyagtalanná, valószerűtlenné váltak. Ekkor készült az „Orgaz gróf temetése” és a Krisztus életének négy részletét bemutató: Pásztorok imádása, Krisztus megkeresztelése, Keresztre feszítés, Feltámadás.

Festői munkásságának utolsó időszakát személyes tragédiák nyitották meg: meghalt felesége, Jerónima de las Cuevas. Fia tehetségtelensége nyilvánvalóvá vált számára, barátai pedig egymás után hagyták el őt. Egyre többet foglalkozott filozófiával, elsősorban Arisztotelészt olvasva. Az ebben időben készült képein egyre nagyobb hangsúlyt kap a magány érzése (Krisztus az olajfák hegyén) a pesszimizmus és metafizikai nyugtalanság (Ötödik pecsét feltörése).
A „görög” 1614-ben halt meg hosszú betegeskedés után, holttestét a Santo Domingo el Antiguóban helyezték el. Négy évvel később koporsóját egy másik templomba vitték, amely azóta elpusztult, ezért nem tudjuk, hol lehetnek most csontjai.

 

Halála után háromszáz évig feledésbe merült a festő és művészete. Julius Meier-Graefe, a német Der Sturm képzőművészeti avantgárd folyóirat művészettörténésze figyelt fel Greco különös stílusára. Kampányhadjáratot indított a modernek előképének kinevezett festő elismertségéért: „első festő, aki nem akarta utánozni a természetet”. A spanyol festő festményeinek jelentős vásárlója lett a magyar Nemes Marcell, aki a budapesti Régi képtár számára szerezte be első El Greco képét, az Angyali üdvözletet. Herzog Mór kölcsönzött számára komolyabb összeget, amelyből több mint egy tucat festményt sikerült megszereznie a „Görög” alkotásaiból. Sajnos ezeknek a képeknek nagy része a gyűjtő anyagi gondjai miatt Párizsban árverésre kerültek.
A Szépművészeti Múzeumban látható El Greco-képek: Az Angyali üdvözlet, A bűnbánó Magdolna, Krisztus az Olajfák hegyén, Krisztust megfosztják ruháitól, Szent András apostol, Apostol tanulmányfej, illetve Greco és műhelye: Szent család Szent Annával.

Forrás: National Geographic -El Greco halála