Babba Mária tisztelete

 Ez tulajdonképpen az ősidőkbe visszanyúló Boldogasszony tiszteletet jelenti. Egyetlen nép sincs, aki annyiféle módon nevezné Szűz Máriát, Jézus anyját. A leggyakoribb elnevezés a már említetteken kívül: Nagyboldogasszony, Magyarok Nagyasszonya, Nagyasszony, Kisasszony, Szűzanya, Mindnyájunk Édesanyja, Boldogságos Szűz, Madonna, és még a liturgia részeként számos a tiszteletet kifejező elnevezés. Gyönyörű nevet adtak a csíkiak és a csángók a csíksomlyói Szűz Máriának: „Napba öltözött Boldogasszony” A csíksomlyói búcsú is azért tudta legalább egy napra lélekben egyesíteni a világ magyarságát, mert a magyar emberek tudatalattijából előjött a megmagyarázhatatlan vágy, hogy ott legyenek azon az ünnepen, ahol lelkük visszaszáll az a legősibb időkbe. Csíksomlyó a magyar nép összetartozásának és megmaradásának szimbóluma lett az évszázadok során. A csíkiek a rengeteg csapás után, amelyet a történelem, a természet mért rájuk, itt Somlyóhegyén találtak vigaszt, és a felkelő Nap ragyogásából merítettek erőt A Nap Asszonya, Babba Mária adott és ad ma is reménységet a székelyeknek, csángóknak, a világ magyarságának. 



A csíksomlyói kegytemplom Mária-szobráról vált világhírűvé. Egyes források szerint a földkerekség legnagyobb kegyszobra, magassága a koronával együtt 2,27 méter. A szobor hársfából készült, alkotója ismeretlen. A gipsz- és festékbevonatát többször felújították, a múlt évszázadban azonban megtiltották az újrafestését. A szobor keletkezését rögzítő okiratok a tatárok dúlásakor megsemmisült. Szakértők szerint a reneszánsz alkotás az 1510-20-as évekből származik. Nem kizárt, hogy a készítő egy csíksomlyói ferences szerzetes lehetett, ugyanis ekkoriban fafaragó és festőműhely is működött a kolostor falai között. Csíksomlyói papi alkotóra utalhat az, hogy nem hagyta az alkotáson névjegyét, alázatossága miatt, másrészt Mária arca egy székely lányéra hasonlít. A Szűzanya alakját aranyos sugárkéve ragyogja be, innen a Napbaöltözött Asszony elnevezés. A csíksomlyói ábrázoláson Máriát alkotója a Nap éltető sugaraiba öltöztette, fején 12 csillagból álló koszorú van, karján a gyermek Jézus látható. Mária lába alatt egy holdba mintázott torz emberi arc fedezhető fel, Nestorius, más források szerint Árius, aki a 440-es évek táján megtagadta a szűz istenanyai mivoltát. A királynőként ábrázolt Mária fején korona, kezében jogar. A XVIII. század végétől 150 éven át nem a mostani ék volt Mária és Jézus fején, hanem egy-egy - Batthyány Ignác, erdélyi megyéspüspök által készíttetett - ezüstkorona. A kolostor kincstárában ma is láthatóak ezek a fejdíszek. Az emlékezet szerint a püspök hálája jeléül csináltatta az új koronákat, mert a Szűzanya közbejárására megszűnt a lábfájása. Batthyány püspöknek köszönhető, hogy összegyűjtötték a szoborhoz köthető csodás eseményeket. A szobrot gyakran nevezik Csodatévő Máriának is. A feljegyzések szerint az 1700-as években az istenanya koronáját két angyal tartotta, a fejétől kétarasznyira. Amikor a kolostor lakóit és a nemzetet veszély fenyegette, a korona a szűz homlokára került. A vész közeledtét jelezte az is, amikor Mária arca szomorúvá vált. Az 1620-as évek derekáról származik egy visszaemlékezés, amely szerint mise alatt fehér köd gomolygott ki a sekrestyéből, a hívek fölé szállt, majd eloszlott. Azt sajnos nem örökítették meg, hogy mire utalt a jelenség. 1746 karácsonyán, majd január 8-án ugyanaz a dolog ismétlődött meg, Jézus kezében lángot kapott a díszvirág. A hívek azt hitték, hogy egy gyertya miatt gyulladt fel, megvizsgálták, de Jézus keze nem perzselődött meg.

A legismertebb történet a tatárok 1661-es betöréséhez kötődik, amikor nem sikerült elrejteni a szobrot. A támadók felgyújtották a kolostort és a templomot, a szerzeteseket meggyilkolták vagy rabszolgasorba kényszerítették. A lakosság a templom falai között keresett oltalmat, Máriához könyörögtek. A tatár kán látta, hogy az emberek körbeveszik a szobrot, utasítást adott katonáinak, hogy szállítsák el. Feltették egy szekérre, de nem tudta elhúzni sem négy, sem hat ökör. A dühös tatár ledobatta a szobrot a földre, és kardjával elkezdte kaszabolni Mária alakját. A vágások nyomát ma is láthatják a nyakon és a homlokon. A tatár vezér karja megbénult, majd katonáival együtt elmenekült. Annak ellenére, hogy a támadók felgyújtották a kolostort és a templomot, a szobron semmilyen égési nyomot nem találtak.

Fel sem sorolható az összes csoda, amely Mária lábainál elmondott ima után következett be. Rengeteg beteg, elkeseredett ember nyert vigaszt és gyógyulást itt, a hálából elhelyezett táblák az oltár mellett láthatóak.

Eredetileg a kegyszobor a négy mellékoltár egyikén állt, 1664-ben helyezték át a főoltárra Szent Katalin és Szent Borbála szobraival együtt. A történelem viharai miatt Szűz Mária szobrát két alkalommal is elmenekítették Somlyóról, 1916-ban Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron helyezték biztonságba a háború miatt, 1920-ban tért haza. Mária jobbján Szent István, balján Szent László 260 centiméteres szobra látható.

A búcsújáró helyeken a hívek igyekeznek megérinteni a kegytárgyakat. A néphagyomány szerint Mária szobrának megérintése segít abban, hogy imánk meghallgatásra találjon. Bálint Sándor szerint ez a szokás onnan eredeztethető, hogy: "a dolgok kultikus szertartás által már a pogány népeknél is mágikus színezetet nyertek (tabu, totem stb.), a katolikus gyakorlatban pedig szentélménnyé válnak, amelyeknek az egyházi felfogás meg a belőle fakadó jámbor néphit értelmében egyaránt különleges foganatosságuk, kegyelemközlő erejük van. A különböző tárgyak, a szentelés és áldás által karizmatikus jelleget nyernek. Az egyház tehát a régiek szimbolikus természetszemléletét elismerte, megszentelte, művészetében és liturgiarendszerében fölhasználta. Így keletkeztek az Egyházban a szentélmények. (Vízszentelés, gyertyaszentelés, tárgyak megáldása...) - A szentélmények át meg átszövik népünk személyes életét, mindennapi munkáját. Egészséget és oltalmat közölnek a bennük bízókkal".

A búcsújáróhelyeken gyakori, hogy a pappal megszenteltetik a zarándokok a rózsafüzért, imakönyvet, majd elviszik a kegyszoborhoz és hozzáérintik. Úgy tartják, hogy a szoborral érintkező tárgyban hazavihetik és otthonukban is jelen lesz a misztikus kegyelem. Csíksomlyóra is sokan viszik magukkal beteg hozzátartozóik ruháját, kedvenc tárgyait, hogy a szoborhoz érintve a Szűzanya oltalmát kérjék szeretteiknek. 1749 júniusában a királyi fürdőben pihent Szentiványi Mihály felesége, Boros Zsuzsanna unokáival, ám az egyik kisgyermek néhány nap múlva váratlanul meghalt. A gyászoló nagymama a halott gyermek mellé térdepelt és imádkozni kezdett, a kicsi kezére tette Mária csíksomlyói képét. Három óra elmúltával a gyermek felébredt. A szülők és nagyszülők hálából ezüst emléktárgyat készítettek, amit a somlyói ferenceseknek adtak. A csíksomlyói búcsúra igyekvők soraiban gyakran találkozhatunk olyan zarándokokkal, akik zöld nyírfaágat visznek magukkal autójukon, tarisznyájukon. A zöldág jelenlétét a búcsún többféleképpen magyarázzák. Vannak, akik szerint a hargitai győzelem (1567) emlékét őrzi az ág, a katonák a Somlyóra való felmenetelkor így díszítették a győzelmi lobogót. Egy népi hagyomány szerint a búcsúból hazavitt ágat vízbe kell tenni. Megszámolják, hány levele van, és ennek megfelelő számú imát kell a családnak naponta elmondani. A fohász Mária tiszteletére, a család egészségéért, boldogulásáért hangzik el. A levelek lehullásával megszűnik az imakötelezettség. A búcsúról a zarándokok a nyírfaágon és a megszentelt tárgyakon kívül mézeskalácsot is hazavisznek magukkal. Az édességet megették, hogy a test megszentelődjék az étel által.

A kegyszobor alakjait évszázadokon át az egyházi ünnepeknek megfelelően felöltöztették. Advent és nagyböjt idején lila, karácsonykor és húsvétkor fehér, nagypénteken fekete, pünkösdkor piros, az év többi napján zöld színű ruhát adtak a szoborra. Az 1900-as évek elején Jézust is felöltöztették, 1960-tól ez a szokás megszűnt, a korábban használt ruhákat ma is őrzik.

Hunhír.info - demokrata