A föld errefelé mindenütt a múlt örökségét őrzi. A holtágak között a múlt monumentumai nőnek az ég felé, ahol még érezni a hely szellemét, a történelmet formáló erőket. A Kárpát-medencében letelepülő magyar törzsek elsőként vették birtokba ezt a vidéket, ahol vezéri szálláshelyül Szabolcs településen egy hatalmas fatörzsekből álló, rekeszes szerkezetűre formált és földdel kitöltött védőfallal körülvett várat emeltek. A IX-X. században épített Szabolcsi földvár Közép-Európa egyik legimpozánsabb és legnagyobb földvára, amely nemzeti emlékhely. Az alföldi földvárak a történelem viharaiban csaknem mind elenyésztek, s az hogy ez ma is megvan, felbecsülhetetlenné teszi. Szabolcs, hatalmas várával Szabolcs vármegye központja volt már a kezdetekben. Szabolcsot az 1092. május 20-án megtartott egyházi zsinat és törvényhozó országgyűlés tette mindörökké híressé, amelyen maga Szent László is jelen volt.
A holtágak szövevényében
A Nyíri Mezőség tenyérnyi része Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati szegletének. Ez a föld átmenet a Nyírség és az alföldi puszta világa között. Ennek a kettőségnek a lenyomata jelen van a települések hálóján, a népi kultúrában és az emberek lelki alkatán. A nyírségi homok és a puszták árnyékában formálódó vidéken tette meg első lépést Széchenyi István a Tisza szabályozásában. Ennek emlékét őrzi a táj, amely azóta a holtágak szövevényében fekszik. A vidéket az anyameder, a lefűződött kanyarulatok hálója és a partjaikat borító galériaerdők sűrűje határozza meg. Az ártér máig őrzi az Alföld ősi, vízjárta világának vadregényes arcát.
A Nyíri Mezőség tenyérnyi része Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati szegletének. Ez a föld átmenet a Nyírség és az alföldi puszta világa között. Ennek a kettőségnek a lenyomata jelen van a települések hálóján, a népi kultúrában és az emberek lelki alkatán. A nyírségi homok és a puszták árnyékában formálódó vidéken tette meg első lépést Széchenyi István a Tisza szabályozásában. Ennek emlékét őrzi a táj, amely azóta a holtágak szövevényében fekszik. A vidéket az anyameder, a lefűződött kanyarulatok hálója és a partjaikat borító galériaerdők sűrűje határozza meg. Az ártér máig őrzi az Alföld ősi, vízjárta világának vadregényes arcát.
Egyedülálló építészeti emlékünk a szabolcsi földvár . A szabolcsi földvár kiemelkedő jelentőségű a magyar történelmi emlékek között.
A földvár Európa egyik legépebben fennmaradt földvára, ezenkivűl a legnagyobb területűek közé tartozik. A magyarországi földvárak nagy része ókori építésű, sok földvárunk az Avar Kaganatus alatt épült fel vagy már a későbbi Árpád korban, azonban a szabolcsi földvár azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a X. században a honfoglaló magyarok építették.
A háromszög alaprajzú fa és földvár kifejezetten hatalmas méretűnek
mondható, a keleti oldala 323 méter, az északnyugati része 273 méter, a
délnyugati oldala pedig 194 méter hosszúságú. A nagyméretű földvár a
honfoglaló őseink jelentős mérnöki tudását dicséri. A vár fából és
földből épül, és az alapzathoz követ is felhasználtak, az ágcsonkokkal
illeszkedő fagerendák közét földdel töltötték fel eleink. A vár 33 ezer
négyzetméteren terül el, a belső szintjéhez képest átlagosan 11 méter
magasságúak a falak. Azonban ha az árterület felől mérjük a
vármagasságot, akkor a falak magassága eléri a 20 métert. A vár
felépítéséhez 326 ezer köbméter földet, a tartó gerendaszerkezetben 15
ezer köbméter fát használtak fel. Bóna István régészprofesszor
számításai szerint a vár felépítéséhez – a kor viszonyait figyelembe
véve – 1 millió 200 ezer munkaóra szükségeltetett, amely 100
építőmunkással számolva 900 napot vehetett igénybe, azaz 2 és fél évig
tartó munkafázist ölelhetett fel. A hatalmas földtömeg összetartására
kazettás rendszerű faszerkezetet alkalmaztak. A 30 cm átmérőjű
gerendákat több helyen egymásba csapolták, és összekötötték a
vízszintesen fekvő faelemeket a függőlegesen álló gerendákkal. A
feltárásokkor kiderült, hogy a sánc lábazatának megerősítésére köveket
is felhasználtak.
A földvár sáncait két oldalról a Tisza
övezte, a harmadik oldalra pedig egy csatornát építettek. A földvár
keleti oldalán húzódott a 7 méter széles és 3 méter mély vizesárok. A
csatorna építése során felhalmozódott földből erősítették meg a vár
keleti oldalát, ezáltal egy mesterséges szigetté alakult az erősség. A
vár főbejáratát így valószínűleg egy híd kötötte össze a szárazfölddel.
Az esetleges ostromokkor tiszta ivóvíz nyerésére egy 30 méter átmérőjű
ciszternát azaz csapadékgyűjtő helyet alkottak, amelybe a fölé épített
tetőrendszerből vezették le a vizet. Az északi – tiszai – kapuhoz egy
jól rekonstruálható út vezetett, amelyben kő alapzatra homokkal kevert
földréteget döngöltek rá.
A feltárásokban résztvevő régészek és
mérnökök arra az eredményre jutottak, hogy körben a falak tetején – a
vár védelméhez – egy 3 méter széles védelmi járósáv volt kialakítva,
mely előtt fél méter széles függőleges gerendákból felépített mellvéd
húzódott. A vár három sarkában valószínűleg egy – egy figyelőtorony
állhatott.
A várról Móricz Zsigmond is írt 1928-ban az Est hasábjain.
“Az alföldi földvárak csaknem mind elenyésztek, s hogy ez ma is
megvan, megbecsülhetetlenné teszi ezt a különös építményt. A nomádkor
képe tisztán megelevenedik az ember szeme előtt. A várgyűrű, amely
tizenkét katasztrális holdra terjed, elég volt arra, hogy egy uralkodó
nép abban az időben biztos oltalmat nyerjen benne. A vároldalak igen
meredekek, úgyhogy még gyermek sem tud ma sem, le-vagy felmászni rájuk, s
könnyű volt az oltalmazásuk. Ahogy az ember megáll a vár fokán, érzi a
hódító és büszke érzést, ahogy uralkodott ez a központ a táj felett……
Forrás: Nyíri Mezőség,Szabolcsi földvár
Egy falat Tündérmező
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése