Szép tájakon - itthon

 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyénk székhelye Nyíregyháza, hazánk észak-keleti határa közelében helyezkedik el.

A varos helyén már a legrégibb időkben is éltek emberek. Az újkő-korszak (i.e. 4000-2500) idejéből is találtak a város területén az emberi életre utaló leleteket, elsősorban edényeket és fegyvereket. Az első írásos emlék 1215-ig vezeti vissza a város történetét, amikor a Váradi Regestrumban (a nagyváradi káptalan hiteleshelyi peresjegyzőkönyvében) felbukkan Nyíregyháza korai névalakja: a Nyr.

  A török ide is halált és pusztítást hozott, letarolta, magával ragadta a falut és népét. A romlás évszázadainak elvonultával munkáskezekre volt szükség, akik a romokon új világot építenek. Így esett a választás a Békés vármegyében élő szlovákokra, akik Szarvasról elindulva új otthonra találtak. A tirpákság érkezésével valami megmozdult, a falu népe kezébe vette sorsát és az álmos kis poros település szárba szökkent. Az evangélikus templom és a mezővárosi rang megszerzése a jelképe annak az emberfeletti munkának, amit a tirpák örökség adott.  

A vasút magával hozta a város felemelkedését és megyeszékhellyé válását. Nyíregyháza a 20. században óriási fellendülésen ment keresztül, amely napjainkig töretlenül halad. A város felvirágzása néhány nemzedék alatt a nyírségi csodák között a legnagyobb csoda.

A terek városa

Apró terek hálójában fekvő város, Nyíregyházát méltán illeti meg oly régóta a terek városa cím. A terek, mint a múlt egy-egy darabja, emléket állítanak és emlékezésre bírnak.   Huszárok, sárkányölő hősök,    gyönyörű múzsák és Vénuszok, írók, költők, festők, nemzetünk nagyjai, a legnagyobb magyarok emlékezete itt fut össze.

A virágzó város
A dualizmus korában lüktető, pezsgő várossá növi ki magát Nyíregyháza. Kaszinók, szalonok, báltermek, színház, nyüzsgő terek szerte mindenhol, virágzik a város. A trianoni határmegvonás óta fontos kultúrmissziót tölt be itt a végeken. Nyíregyháza volt Krúdy Gyula ihletet adó oázisa, Váci Mihály imádott szőke városa, itt született Benczúr Gyula, korának egyik legnagyobb festője. Sipkay Barna híres, publicista író szintén ezer szállal kötődött ehhez a városhoz.

A nyíri mese világa
„Egy nagy darab nemzeti történelem a Nyírség. Itt pusztult el a legtöbb régi uraság, itt váltotta fel a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, legderekabb új birtokos osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát az új gazda, mert  szeretett alatta üldögélni, a komondorok szinte érthető magyar nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a magyar nap ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan varázsa, hogy vadmagyarrá lesz az is, akinek az apja még nem tudott magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével. Muzsikus cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő a világra jön. Fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar világ; a kenyérnek illata, a víznek folyása, a hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jószaga, a falusi harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait szent tiszteletben tartják e tájon.”
(Krúdy Gyula, 1916)

Nyírségi ételek

Csokis almás  palacsinta

25 dkg liszt, 3,5 dkg tej,
2 db tojás, 1 dl olaj,
5 dkg kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor,
1 csipetnyi só,

Csoki öntethez:
10 dkg kakaópor, 10 dkg kristálycukor,
5 dkg vaj vagy margarin, 5 dkg liszt,
Fél dl rumaroma, 2 db tojássárgája,

Almatöltelékhez:
70 dkg alma, 15 dkg kristálycukor,
5 mazsola, Egy kevéske őrölt fahéj,

Elkészítése: A lisztből, tojásból, tej hozzáadásával édes palacsinta tésztát készítünk
(kb. 10-15 db). Közben az almát lereszeljük és kevés cukorral, fahéjjal, mazsolával ízesítve megdinszteljük a tölteléket. Elkészítjük a csoki mártást, vizet forralunk. Vajjal és kakaóport cukorral, tojásságával kikeverünk és felforraljuk. Hozzáadjuk a rumaromát. Tálalás: palacsintákat megtöltjük almatöltelékkel, háromszög alakura hajtjuk össze és forró csoki mártással bevonjuk.






Nyírségi  juhtúrós sztrapacska

½ kg reszelt krumpli (jobb az óburgonya)
annyi liszt, hogy nokedli keménységű tésztát kapjunk,
1 tojás,
ízlés szerint só és bors.

Elkészítése: A hozzávalókat összekavarjuk és lobogó sós vízben szaggatjuk. Amikor megfőtt, hideg vízben megöblítjük, és forró zsírral leöntjük, majd sózzuk. Ízesíthetjük túróval, pirított savanyú káposztával, hagymás zsírral.

 

Forrás: Egy falat Tündérmező