Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. április 6. – Budapest, 1891. január 22.) magyar építész, a 19. század egyik legnagyobb magyar mestere, a historizmus európai jelentőségű képviselője. „Te voltál az, aki e hazában az építést valódi művészetté emelted. Neked köszönhetjük, hogy a kövek e hazában is megtanultak beszélni, és szavuk a lelket emeli...” (Tolnay Lajos)
Kiemelte a többiek közül
páratlan arányérzéke, a történeti formák pontos ismerete, és biztos
használata. Mind romantikus, mind neoreneszánsz épületei nyugodtak,
méltóságteljesek. Kevesebben tudják azonban róla, hogy a vasszerkezetek
alkalmazásában is úttörő szerepet játszott.
A XIX. Század első felének historizmusa volt az
építészet történetének mennyiség szempontjából a legtermékenyebb,
minőség, érték szempontjából a legterméketlenebb korszaka. A gazdasági
fellendülés új feladatokat teremtett, a városok rohamosan nőttek, a
történelmi megrázkódtatásoktól mentes időszak miatt az építkezések száma
ugrásszerűen megnőtt. Erre a korra tehető Ybl Miklós munkássága.
Budapest a világ egyik legszebb operaházával büszkélkedhet. . A kor
egyik legkiválóbb építésze, Ybl Miklós által alkotott palota lépcsőházát
és nézőterét a kor legnagyobb magyar festőinek – Székely Bertalan, Than
Mór, Lotz Károly– freskói díszítik. Első igazgatója Erkel Ferenc volt,
de éveken át igazgatta Gustav Mahler, és saját operájának bemutatóját
kétszer is rendezte itt Puccini. Az európai operaházak között ma is
vezető helyet foglal el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése