Egyike azon keveseknek, akik megújították a magyar gyermeklírát: a hagyományhoz oly szorosan kötődő műfajt új témákkal, új formanyelvvel és látásmóddal gazdagította. A húszas években dadaista gesztusaival nagy feltűnést keltő, szürrealista elemekkel élő költő, műfordító a hetvenes évektől kezdve fordult a gyermekversek felé. Köteteinek megjelenése mindig élményszámba ment, a Pinty és Ponty, a Szélkiáltó, a Tengerecki Pál és a Tengerecki hazaszáll mára már klasszikussá vált.
Csigabiga
Ha villámlik
ha földreng
– csigabiga
nem töpreng.
Lesz fű mindig
elegendő
– megtelik a
csigabendő!
Árkok, parkok
peremén
– csigamódra
élek én.
Tombol a nyár
hevesen
csavart házikómból magam
– akár ki is szerelem!
Szép formáimra
vigyázok.
A világ
nem az én gondom:
– törődjenek
vele mások!
Szembeszél
Hogyha
fúj
a
szembeszél,
okos
ember
nem beszél!
Lélegzik az orrán át.
Nagy hidegben
ősz-esőben
így
játssza ki
a náthát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése