"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2015. január 16., péntek

Stonehenge Ijász királya

2002-ben öt kilométerre Stonehenge-től, Amesbury mellett rendkívüli régészeti leletre bukkantak.  

 A feltárt sírban csupa rendkívüli tárgyra bukkantak. Amíg a korabeli Európa sírjaiban 5 tárgy, köztük egy arany tárgy tulajdonosa már gazdagnak számított, addig Stonehenge Íjász Királyának sírjában mintegy 100 tárgyat találtak, köztük arany fülbevalókat.
   A sír az egész korabeli Európa kiemelkedően leggazdagabb sírja – több, mint tízszer annyi tárgyat tartalmaz, mint az utána következő leggazdagabb ismert sír az egész korai bronzkorban  

 Az Íjász Király i.e. 2 300 körül élt, vagyis Stonehenge második szakaszának épülése idején, és így az angol tudósok feltételezik, hogy az ő magas szintű tudásával függ össze a Stonehenge épülésében megtestesülő magas szintű csillagászati és vallási tudás.
Az Íjász Király fogazatának, csontvázának és tárgyainak (két arany fülbevaló vagy hajcsat, három réz kés, kovakő nyílhegyek, homokkő könyökvédők és fazekak) izotópos elemzése váratlan eredményekre vezetett. Az oxigén izotópjainak elemzése a fogzománc tulajdonosának származási helyére enged következtetni. A vizsgálatok szerint az Íjász Király nem a későbbi Angliában, hanem Közép-Európában élte le fiatal éveit, mégpedig egy a mai brit éghajlatnál hidegebb körzetben – valószínűleg Ausztria, Svájc, vagy Dél-Németország körzetében. A réz kések egyike a mai Spanyolország, másika a mai Franciaország körzetéből származik. Az arany tárgyak egész Britannia területén a legkorábbiak.  

Ston­ehen­ge Ki­rá­lya íjász, még­pe­dig rend­kí­vül fej­lett íjat hor­dó íjász volt. Igaz, ma­ga az íj el­kor­hadt az évez­re­dek alatt, de a ho­mok­kő­ből ké­szült kö­nyö­kvé­dő, ami véd­te az íjász kö­nyö­két az íj vissza­csa­pó­dásá­tól, egyér­tel­műen azt jel­zi, hogy nagy ere­jı, messze­hor­dó, vissza­csa­pó íjat hasz­nált, va­gyis re­fle­xí­jat. 

Mi­lyen célt tölt­he­tett be Ston­ehen­ge? Ne­ves brit csil­la­gá­szok egész so­ra ál­la­pí­tot­ta meg, hogy Ston­ehen­ge min­den bi­zonnyal a nap­for­du­lók idő­pont­já­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra és nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re épült. Er­re utal­nak a pol­gár-csősz­hal­mi kö­rá­rok­rend­szer­nél ta­lált agyag nap­ko­ron­gok is. Az Eu­rá­zsia-szer­te ta­lál­ha­tó tűzol­tá­rok szin­tén a na­pi­má­dás­hoz és egy­ben a má­gu­sok­hoz kap­cso­lód­nak. „Az an­tik vi­lág egyet­len pap­sá­ga sem volt hí­re­sebb a má­gu­sok­nál”, és „ők ad­ták át a Nap-kul­tuszt In­di­á­nak” – ír­ja az an­gol nyel­vű val­lás­tu­do­má­nyi en­cik­lo­pé­dia. Az óko­ri gö­rög kul­tú­rá­ról meg­je­lent el­ső nagy össze­fog­la­ló mun­ka szer­ző­je, Stan­ley sze­rint „A má­gu­sok rész­re­haj­lás és elő­í­té­le­tek nél­kül dol­goz­nak… A le­gő­sibb ta­ní­tó nem­zet­ség, törzs, két­ség­be­von­ha­tat­la­nul”. „A má­gu­sok a Nap-­kul­tusz pa­pi kaszt­ja” – ír­ja az óko­ri vi­lág le­xi­ko­na. A ber­li­ni tör­té­ne­lem előt­ti in­té­zet igaz­ga­tó­ja, Meng­hin pro­fesszor tu­do­má­nyos köz­le­mé­nye sze­rint az ősi Eu­ró­pá­ban olyan tu­dós-pa­pok él­tek, akik­nek fe­jé­ke arany­ból ké­szült ha­tal­mas, egy mé­tert is meg­kö­ze­lí­tő ma­gas­sá­gú sü­veg volt. A meg­ta­lált arany­sü­ve­ge­ken 496 csil­la­gá­sza­ti jel­ké­pet ta­lál­tak, ame­lye­ket Meng­hin pro­fesszor a nap­fo­gyat­ko­zá­sok elő­re­jel­zé­sé­re al­kal­mas, lo­ga­rit­mi­kus lép­té­kű ma­te­ma­ti­kai jel­ké­prend­szer­ként ér­tel­me­zett.

  Ha Ston­ehen­ge a Nap-tisz­te­let­hez kap­cso­ló­dik, ak­kor va­ló­szí­nı­leg olyan kul­tú­ra épít­het­te, ame­lyik­nél a Nap-tisz­te­let je­len­tős sze­re­pet ját­szott – va­gyis Ston­ehen­ge-et ép­pen az óko­ri-ős­ko­ri má­gu­sok épít­het­ték! Ha a tu­dós-pa­pok Nap-tisz­te­let­re uta­ló ma­gas arany fe­jé­ket vi­sel­tek, ak­kor va­ló­szí­nűleg  Nap-tisz­te­lők – va­gyis má­gu­sok vol­tak! Ak­kor te­hát Ston­e­hen­ge Íjász Ki­rá­lya is má­gus le­he­tett! És ha má­gus volt, és a Kár­pát-me­den­cé­ből ér­ke­zett, ak­kor a Kár­pát-me­den­ce már az ős­kor­ban a má­gi­kus kul­tú­ra köz­pont­ja volt!  

forrás:
Grandpierre Attila
csillagász, zenész,


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése