Hiába a miénk az eddigi legfejlettebb technológia és technika (legalábbis mi azt hisszük), egy csomó dologra így sincs magyarázatunk.
Az egyiptomi piramisok talán a Föld legrégebbi építményei, és noha próbálkoznak folyamatosan a tudósok olyan magyarázatokkal előállni, ami hihetővé tenné, hogy egy műszakilag nem nagyon fejlett nép hogyan is állíthatott elő ilyeneket, a végső kérdés még mindig ott motoszkál bennünk: hogyan és minek épültek? És miért olyan hatalmasra, hogy eredeti és fényes-kőburkolatos állapotukban még a Holdról is látni lehetett őket.
A maják is hihetetlen építményeket hagytak maguk után, hihetetlen csillagászati megfigyeléseket.
Ararát hegyén még mindig ott van felfedezetlenül az a valami, ami a légifényképek alapján akár Noé bárkájának maradványa is lehet.
Az Aras folyó zord völgye fölé emelkedő fehér hó süveges fenséges Ararátot a környékén élők "a fájdalom hegyé"-nek, törökül Agri Daginak hívják. Valójában két csúcsa van, egymástól 11 km távolságban, köztük csipkézett gerinccel. A Nagy-Ararát, amely Törökország legmagasabb pontja, és a Kis-Ararát, amely 3925 m-re emelkedik a tenger szintje fölé. Mindkettő vulkáni eredetű, és bár már egyik csúcson sincs nyoma kráternek, bazalt, illetve andezites láva és hamurétegekből állnak.
Az Ararát lejtői egyaránt kopárak, a magasabb részeken mindössze néhány nyírfa található rajta, lejjebb, 1500 és 3500 m között már dúsabb, de inkább csak legeltetésre alkalmas a növényzet. A múlt század elején James Morier angol diplomata erre élő medvékről, kisebb tigrisekről, hiúzokról és oroszlánokról számolt be. Nagy valószínűséggel vadmacska és kígyó is élt a középkorban a hegyen, innen eredhetnek a hegyet őrző sárkányokról szóló legendák. Valószínűleg ez utóbbiak táplálták a hitet, miszerint a csúcsot nem lehet megközelíteni.
A rémisztő titokzatosságok, a hegymászás kockázatai, lavinaveszély, sűrű köd, sziklaomlások vagy az időjárás hirtelen, szeszélyes változásai, miatt az Ararátot csak 1829-ben hódították meg. Ekkor egy 37 éves német professzor, Johann Jacob von Parrot - igaz, csak harmadik próbálkozásra - feljutott a csúcsra. Teljesítményének emlékére fakeresztet állított fel a hegytetőn.
Aztán jöttek mások is, például 1876-ban James Bryce brit politikus és tudós. Amikor a hegy ormáról lepillantott a síkságra, azokra a vidékekre, amelyek felett évszázadokon át cárok, sahok és szultánok uralkodtak, megérintve a történelem szelétől, így kiáltott fel, "Ha valóban ez az a hely, ahol először vetette meg a lábát az ember a lakatlan földön, könnyen elképzelhetjük, hogy az emberek innen, ezekről a szent magasságokról indultak el mindenfelé, hogy benépesítsék a Földet... Csakis egy ilyen fenséges hely lehet a világ közepe…"
Az Ararát misztikus tisztelete a bibliai történeten alapul, Istent felháborította az emberek gonoszsága, és özönvizet bocsátott rájuk. Mindenkit eltörölt a föld színéről, csak az erényes Noét és családját kímélte meg, s az ő segítő közreműködésével minden állatból kettőt-kettőt, egy hímet és egy nőstényt. Mindahányan egy bárkában húzódtak meg, "A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén" (lMóz 8,4). Amikor a vízözön visszahúzódott, valamennyien elhagyták a bárkát. A Biblia nem írja, hogy az ősi Ararát földjének melyik hegyén feneklett meg Noé bárkája. Ami különösen érdekessé teszi a történetet, hogy a kereszténység születését megelőzően már a mai Törökország keleti felében élő örmények és perzsák hagyománya szerint - mely szintén tartalmazza az özönvíz és a bárka sztoriját - egyértelműen az Agri Dagit jelöli meg a partraszállás helyeként. Az örmények szerint legelőször ők népesítették be a földet az özönvíz után A perzsák pedig éppen ezért az emberiség bölcsőjének nevezik az Ararát körüli vidéket.
A bárka nyomában
Már az i. e. V században lejegyezték, hogy látták a bárka maradványait a hegyen, a kaldeus (babilóniai) papok állítólag lekaparták a roncsokról az elszenesedett réteget. A középkori utazók szintén olyan mesékkel álltak elő, hogy a hegyen vannak a bárka maradványai. Maga Bryce is talált valamit, ami esetleg a bárkából maradhatott, "a lávatömbök között egy körülbelül 4 láb hosszú és 5 hüvelyk széles fadarabot, amelyet minden kétséget kizáróan emberi kéz alkotott…"
/forrás virtus.hu Lovas É.2008/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése