Milyen szép is az, ha az embernek két felesége van, áradozott egy férj a barátjának, miközben békésen üldögéltek vízipipájuk mellett a kávéházban.
..Himesnél himesebb szavakkal dicsérte annak gyönyörűségét, milyen jó az, mikor két virág annyira másképpen illatozik.A másik csak csodálkozott, azt gondolta hogy a barát sorsa olyan, mintha a Paradicsomban lenne. Nemsokára ő is vett magának másik feleséget.Ám amikor a nászéjszakáján meg akarta osztani vele az ágyat, az új hitves mérgesen utasitotta vissza: bújj csak szépen az első feleséged mellé. Nem leszek harmadik kerék a kocsihoz. Vagy én kellek neked, vagy a másik.... A férj vigaszt keresve ment volna a az első feleséghez, de az pörölni kezdett vele, ha másik feleséget vettél magadnak mert én már nem vagyok elég jó, menjél őhozzá. A férjnek nem volt más választása, távozott a saját házából és a közeli mecsetbe ment, hogy ott találjon pihenőhelyet magának.
Egyszercsak nyilt az ajtó és jött a barátja aki olyan lelkendezve mesélt arról, milyen öröm is két feleséggel élni.
"Hát te meg minek jösz ilyenkor ide?"kérdezte csodálkozva. ....A feleségeim nem engednek maguk mellé, hosszú hetek óta van ez igy. De akkor miért mondtad nekem azt, hogy nincs szebb dolog, mint két feleséggel élni együtt? Amire a barátja röstelkedve válaszolt, olyan egyedül éreztem magam ebben a mecsetben
és szerettem volna ha itt van velem egy barátom is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése