Megalapították A Nemzetközi Vöröskeresztet. 1864. augusztus 22.

1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sérült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.
Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.
A következő fontos esemény 1864, a Genfi Egyezmény létrejötte.Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.

1828. május 8-án Genfben megszületett Jean Henry Dunant svájci üzletember, a Vöröskereszt kezdeményezője, alapítója, aki munkásságáért Béke Nobel-díjat kapott.   

A Vöröskereszt mindenki számára nyitott, akinek segítségre van szüksége nemre, fajra, etnikai, politikai hovatartozására való tekintet nélkül. A Vöröskereszt küldetése a veszélyeztetett személyek életminőségének javítása, életük megmentése.

Az 1864-ben megszületett embléma alapvetően a svájci zászló keresztjén alapszik, illetve azon eszmei hátteren, hogy a szervezet követi a semleges Svájc mintáját. A Szent György-kereszttel semmiképp nem összetévesztendő jelképet ma körülbelül 196 ország használja, melyet a genfi egyezmények alapján csak orvosi és humanitárius járművekre és épületekre lehet festeni, hogy megvédjék őket a katonai támadástól.