Péntekről szombatra virradó éjszaka ismét Perseida maximum lesz, ám idén a telehold fénye nagyban nehezítheti a hullócsillagok megfigyelését.
Az idén sajnos nincs szerencsénk a legismertebb meteorrajjal, ugyanis a Perseidák maximuma pontosan a telehold napjára esik, így a fényesen világító égi kísérőnk a meteorok nagy részét letörli majd az égről. Csak a fényesebb rajtagok lesznek láthatók, amiből szerencsére Perseidák idején elég sok van, így mindenképpen érdemes pár órát az ég alatt tölteni, különösen a hajnali, esetünkben a szombat, és esetleg a vasárnap hajnali órákban.
A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla. Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, természetesen ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 12-13-a tájékán szoktunk áthaladni.
A meteorok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, sokkal inkább egy kényelmes, dönthető támlájú kerti ágyra, meg egy jó hálózsákra. De sose a zenitet, a fejünk feletti pontot bámuljuk, inkább valahova félúton a zenit és a horizont közé, úgy 45 fok magasra nézzünk. Mivel a fényes Hold délen fog világítani, északi irányba forduljunk ott láthatjuk a legtöbb perseidát. Így este jobb kéz felől, hajnalban pedig jobbra fentről fognak érkezni a perseida meteorok, amelyik más irányból jön, az másik rajhoz tartozik.
A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla. Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, természetesen ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 12-13-a tájékán szoktunk áthaladni.
A Swift-Tuttle-üstökös az 1992-es visszatérése idején (Herman Mikuz felvétele)
Az első megfigyelések után a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A modern nyugati tudomány számára Adolphe Quételet fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált. A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket. További érdekesség, hogy a fényes meteorok aránya augusztus 8-a körül a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12/13-án jelentkezik.A meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak jönni, de nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint déli és északi irányba nézve láthatjuk a legszebb rajtagokat (S&T)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése