Az Árpád házzal rokonságban álló Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítmény öregtornyát, Hollókő-vár legkorábbi részét, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait. Károly Róbert király 1313-ban, az akkor még lublói várnagy Szécsényi Tamás vajdának adományozta a várat. A XV. század elején a husziták vezére, Giskra foglalta el rövid időre. 1461-ben Mátyás király, Gúthi Országh nádornak és Losonczi Albertnek új adomány címén adta Hollókő várát, az ország felső részeiben vezetett hadjáratok idején szerzett érdemeik elismeréséül. 1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen. Véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, ám védő funkciója ekkorra megszűnt, elhagyták és a magányosan álló kis végvár megkezdte folyamatos pusztulását. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, de az amúgy is elhanyagolt állapotban lévő erődítmény felrobbantására már nem került sor. Ezért maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.
Palócföld éke, e táj legszebb gyöngyszeme Hollókő, Nógrád megye egyik apró zsákfaluja, mely népi építészetéről, népviseletéről és ízes tájszólásáról híres.
A település 1987 óta a világ kulturális örökségének faluja. Ezt a kitüntető címet az UNESCO adományozta. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tett - és tesz - eleget, hogy a XVII-XVIII. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá, mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják. A ma nem egészen 400 lelket számláló település varázsát és egységét, a település közepén, az ófalu legnagyobb részét kitevő műemlékcsoport összesen 67 házból álló műemlék-együttese és festői természeti környezete adja. Az épületek többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak.
Hollókő középkori templomáról szóló korai írásos emléket 1343-ból találunk. A XVI. századi törökdúlások idején a templom elpusztult. A XIX. században kőalapra emelték a település vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették.
Hollókő lakói palócok, akik ősi hagyományaik mellett mai napig őrzik színes, gazdagon díszített viseletüket. A teljes viselet az 1870-es és 1880-as években alakulhatott ki, melyet többszöri változás követett. Napjainkban is megcsodálható öltözetük mindössze az 1930-as évek tájékán öltött végleges formát. Ünnepi alkalmakkor, melyek közül a falu számára legfontosabb a húsvéti ünnepségek sorozata, a mai napig felöltik kézzel szőtt és hímzett népviseletüket.
Hollókő tehát mindmáig a múlt, egy eredeti állapotában megőrzött szelete, és ez legértékesebb kulturális kincseink közé emeli
Réges-régen élt egy ember, akit Kacsics Andrásnak hívtak. Ez a férfi szemet vetett a szomszéd földesúr gyönyörű feleségére, elrabolta hát az asszonyt és az éppen épülő várába zárta. Az asszony dajkája szövetkezett az ördöggel, hogy megmentse a lányt. Hollóvá változtatta az ördögfiakat, és őket küldte megmentőnek. A hollók szépen, lassan, kövenként lebontották az erődöt a nő körül, és egy közeli sziklán várat építettek belőle. Ez lett Hollókő vára.
A történet talán csak legenda, de a vár ma is ott áll Nógrád megyében, a Cserhát-hegységben, Szécsénytől 17 kilométerre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése