"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. július 21., csütörtök

Szavak

Vajon tudunk e kellő időben, kellő szót, jó szót mondani,

Beszélünk, néha úgy, hogy elfedjük vele az igazságot, néha úgy, hogy megtudjunk valamit a másiktól. Mondatok, szavak, beszéd, olyan kevés a csönd, de amikor beszélünk, vajon tudunk-e jó és rossz, valami szabadítót is mondani a másiknak? Kinyilnak előttünk utak, lehetőségek, és becsukódnak. Vajon akkor, amikor beszélünk valakivel, eszünkbe jut-e néha, hogy talán ez az utolsó szó, amit mondnunk neki, vagy talán az első, ami elindítja őt valahová.

Az idő szoritásában a sokfelé rohanás és beszédkényszer világában vajon van-e a másik számára szabadító szónk, azaz lehet-e olyan viszonyt kialakítani a másikkal, hogy ne csak várjunk tőle, ne csak utasítást adjunk, hanem a számára a maga helyzetében valami jót, valami áldásosat, valami szabadítót, valami továbbvivőt, valami reménységet keltőt mondjunk......

/Harmati Béla 2004. Egy csepp emberség../


Egyetlen kedves szó is képes felmelegíteni három hideg téli hónapot."
                                                                 ( japán közmondás )

A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:
      Akik tudják, nem mondják;
      Akik mondják, nem tudják.

Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük:

-Melyiketek ismeri a rózsa illatát?
Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester:
-Most foglaljátok szavakba!
Mindegyikük hallgatott.




Az emberiség legősibb gyógymódja nem más, mint a gondosan megválasztott vigasztaló szavak.
Louis Nizer



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése