Mióta az emberiség tudja, hogy bolygónk nem egyedülálló a Naprendszerben, és hasonló nagyságú testvérei vannak, újra és újra felmerül a kérdés, hogy vajon létezik-e élet más bolygókon is. Főleg azon törték az emberek a fejüket, hogy vannak-e másutt is „emberi” társadalmak, értelmes lények, akik hozzánk hasonlóan kémlelik az égboltot, gyönyörködnek a világban. Úgy képzelték, hogy léteznek hold-, vénusz- és marslakók is. .jpg)
A csillagászok már a modern űrkutatás kezdete előtt sem hittek ebben. A bolygók felszíne és a rajtuk uralkodó környezeti viszonyok semmiképpen sem hasonlítanak a földire. Az élethez víz, légkör és mindenekelőtt egy közel állandó, közepes hőmérséklet szükséges.
Csak a mi Földünk rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek otthont adnak az életnek. Ezek a feltevések - a holdraszállás alkalmával, a Vénusz és a Mars felszínére leszálló űrszondák révén - nyertek igazolást. Naprendszerünk mind a mai napig tartó felderítése során soha és sehol nem bukkantunk jelenlegi vagy egykor létező élet nyomára. Naprendszerünkben a Föld az egyetlen élő bolygó.
A Hubble űrteleszkóp egy, a földfeszíntől 593
km magasságban orbitális pályára helyezett,
28.000 km/h sebességű távcső. Az 1990 április
24-én fellőtt, Edwin Hubble amerikai
csillagásznak emléket állító teleszkópot a NASA
programjának keretében juttatták fel, a Nagy
Obszervatóriumok sorozat első tagjaként.
.
1984-ben a New York Times két szerkesztőségi cikkben a Time magazin pedig címlap történetben foglalkozott a Nemezis-hipotézissel. Két évtizede sincs tehát, hogy először vetették fel tudósok annak lehetőségét, hogy Napunk kettőscsillag, kísérője az üstökösfelhő megbolygatásával pusztulást hozó Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Erre a következtetésre az ősmaradványok elemzésével jutottak. Elméletük megfogalmazásában korábbi, hasonló felvetések is szerepet játszottak. Összefüggést találtak a nagyarányú fajkihalások és az adott földtörténeti rétegek magas iridiumtartalma között. Az irídium ritka fém, a meteoritokban azonban jelentős mennyiségben található.David Raup és John Sepkowski Jr. Az utóbbi 250 millió évet átfogó földtörténeti leleteket tanulmányozta alaposan. Azt találták, hogy az irídium mennyisége az egyes rétegekben jelentősen emelkedik nagyjából minden 26. millió év tájékán. Találtak egy jellemző 30 millió éves ciklust is, bár nem annyira éleset. (Ez arra utalna, hogy a Nap nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. ) A csillag a nevét a Nature egyik szerkesztőjétől kapta: Nemezis.
Marduk csillaga – a Nibiru
Bizonyított tény tehát, hogy a Nemezis rendszeresen „világvégét” okoz. Jelenleg szerencsére nem kell tartanunk tőle, hiszen messze jár. A mérések az utóbbi években finomodtak és az egész Földre kiterjedtek. Ha az írásos emlékek túlnyomó többsége meg is semmisült, a népek emlékezete, rajzaik megőrizte történelmüket. Az események alapos megismeréséből levonható következtetések nem jeleznek rózsás jövőképet. Ahogy azt már Szolón révén a szaiszi papoktól is tudhatjuk, az emberi faj többször pusztult már ki szinte az utolsó szálig. És ha eddig így volt, ezután sem lesz másként. A kérdés az: tudunk-e valami kézzelfoghatót mondani közeli jövőnkkel kapcsolatban, magyarán: lesz-e a közeljövőben világvége?A Mars példáját látva nem ringathatjuk magunkat illúziókban. Testvérbolygónk fejlett civilizációját kisbolygóbecsapódás törölte el a felszínről. Igaz, a kisbolygó-övhöz közelebb kering mint Földünk, viszont a mi bolygónk tömege többszöröse a Marsénak. Hasonló jelenségnek lehettünk szemtanúi, amikor 1994. július 18-án a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva a Jupiterbe csapódott. Ilyen csapás-sorozatot a földi élet nem igazán élt volna túl. / Forrás : Új utak/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése