Mitől is gyógytea a gyógytea?
A természetben fellelhető gyógynövények rendkívül gazdagok hatóanyagokban. Mindegyiket más-más hatásmechanizmus jellemzi, melyeket az ember tapasztalata és tudása alapján ősidők óta igyekszik hasznosítani. Ma már olyan komolyan és mélyrehatóan foglalkoznak a gyógynövények kutatásával, hogy egyes egyetemeken külön tanszék szerveződött erre a feladatra. Nemcsak a problémákkal küzdő, beteg embereknek van szükségük gyógynövényekre, hanem azoknak is, akik fontosnak tartják egészségüket, és annak megőrzésére gondot fordítanak. Vannak olyan gyógyteák (citromfű, csipkebogyótea), melyeket sokan napi üdítő- és frissítőfolyadékként fogyasztanak, ezzel megkímélve magukat a magas cukor-, szénsav-, vagy foszfortartalmú italok fogyasztásától. A gyógynövényekből készül
t teák ma már nemcsak a gyógyszertárak polcait díszítik, hanem megtalálhatók a gyógynövény-szaküzleteken túl az élelmiszerboltok, drogériák és a bevásárlóközpontok árukészletében is. A frissítő teák forrón vagy hidegen, ízesítve vagy anélkül egyaránt fogyaszthatók. E teák C-vitamin, valamint citromsavtartalma felüdíti, illóolaj-, csersav-, kolin-, flavonid-tartalmának köszönhetően pedig frissíti a szervezetet. A gyógynövény alapú teakeverékek rendkívül hasznosak, mert hatóanyagaik révén segítenek megteremteni a napszaknak megfelelő kiegyensúlyozott állapotot. (Este egy csésze borsmenta tea csodákra képes).
A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.
Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Az írsá első részében receptgyűjteményt közöl, a második részében orvosi tanácsokat tartalmaz. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung cszászár a KR. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.
A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.
Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Gyümölcsnap
A különféle gyümölcskúrák napjainkban reneszánszukat élik. Sokan a gyors fogyás reményében kezdenek el egy-egy kúrát, de vannak, akik a testben lerakódott anyagok (gyógyszer- és tartósítószer-maradványok, anyagcseretermékek) fokozott kiürülését, szervezetük méregtelenítését, s ezáltal tüneteik enyhülését, betegségük javulását várják a gyümölcskúráktól.
Számtalan változata terjedt el e kúráknak, attól függően, hogy milyen szigorúan behatárolt a gyümölcs fogalma (szerepelhet-e az étrendben pl. olajtartalmú gyümölcs), a gyümölcsök mekkora hányadát teszik ki a táplálékmennyiségnek (csak gyümölcsök fogyaszthatóak vagy kevés zöldség-, gabonaféle stb. is), mennyi a napi energia- és tápanyagbevitel, illetve, hogy milyen hosszú ideig tart egy kúra.
A kúrákban előforduló jellemző gyümölcs-csoportosítások: savas gyümölcsök (pl. citrom, kivi), kevésbé savas gyümölcsök (pl. sárgabarack, körte), édes gyümölcsök (pl. banán, szőlő), diófélék (pl. mandula, pisztácia), magok (pl. szezámmag, tökmag), aszalt gyümölcsök (pl. datolya, mazsola), olajos gyümölcsök (pl. avokádó, kókuszdió, olívabogyó).
A gyümölcskúra során lényeges a bőséges folyadékbevitel, ami elősegíti az anyagcseretermékek fokozott kiválasztását, szervezetből való eltávolítását. A gyümölcsök önmagukban is magas (átlagosan 80-90%-os) víztartalommal rendelkeznek. Emellé fogyasztható még gyümölcslé, szénsavmentes ásványvíz, gyümölcs-és gyógynövénytea, de nem javasolják a szénsavas és az alkoholt, koffeint tartalmazó italokat.
A nyers gyümölcsökben nagy mennyiségben találhatóak a szervezet számára értékes tápanyagok: könnyen felszívódó és hasznosuló szénhidrátok (cukrok), vitaminok (C-vitamin, béta-karotin, folát), ásványi anyagok (kálium, magnézium, nyomelemek), rostok és egyéb biológiailag hasznos anyagok (pl.flavonoidok).
Egy- vagy kétnapos, kevésbé radikális (színesebb nyersanyag választékot, megfelelő energiát biztosító) gyümölcskúrát az egészséges emberi szervezet általában még képes viszonylag könnyen tolerálni, azonban három vagy hétnapos, esetleg még ennél is hosszabb gyümölcskúrák mellett egyre inkább számolni kell a hiánytünetek kialakulásával.
Kizárólagos gyümölcsfogyasztás mellett egy idő után fehérjehiányos állapot, és ennek következében az izomtömeg csökkenése, az immunrendszer nem megfelelő működése, fertőzésekre való fokozott fogékonyság alakulhat ki. Vas- és B12-vitaminhiány miatt fáradtság, vérszegénység jelentkezhet. Ha a napi zsírbevitel túl alacsony, a zsírban oldódó (A-, D-, E-, K-) vitaminok hasznosulása is zavart szenved.
Ősi kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Vannak vadontermő és termesztett gyógynövények. A rómaiak termesztettek először, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 3500 körül, több mint 800 különböző gyógymódot ír le. gyógynövények ismerete olyan régi, mint az emberiség története. Az ősember ösztönösen keresett olyan anyagokat, amelyeket betegségének, bajának gyógyítására felhasználhatott. A fejlődés későbbi folyamán már céltudatosan kutatta a gyógyító anyagokat, és azokat meg is jegyezte magának. Miként táplálékának jelentős részét, úgy a gyógyszereit is a növényvilág szolgáltatta.
Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Az írsá első részében receptgyűjteményt közöl, a második részében orvosi tanácsokat tartalmaz. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung cszászár a KR. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.
Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Az ókori Egyiptomban már a Kr. e. IV.-III. évezredben gyógynövénytermesztéssel foglalkoztak, amint azt a híres Papirus Ebers is igazolta. Az írsá első részében receptgyűjteményt közöl, a második részében orvosi tanácsokat tartalmaz. Ismerteti például a fehér üröm, kapor, ánizs, sáfrány, bürök, koriander, beléndek, len, liliom, ricinus, szezám, vasfű hatását. Indiából a Kr. e. II. évezered körül számos fűszert, növényi festéket és drogot hoztak a Földközi-tender menti vidékekre, Babilónián keresztül. A Távol-Keleten, Kínában Sheng-Nung cszászár a KR. e. XXVII. században a gyógynövények használatát terjesztette. Gyógynövény neveket fedeztek fel a Charta Veda Susruta és más KR. e. kb. 500-ból származó szanszkrit írásokban is.
A főníciaiak Kr. e. 2500 körül intenzív kereskedelmet folytattak az egész Földközi-tenger térségében, de kihajóztak az Atlanti-óceánra, akárcsak a Vörös-tengertől délre eső vidékekre is. Áruik között számos fűszer és növényi drog szerepelt. A Papirus Ebers szerint egyebek mellett borostyánt is szállítottak, sőt gyógynövénytermesztéssel is foglalkoztak.
Az ókori görög városállamok magas fokú civilizáció megtestesítői voltak. Hippokratész (Kr. e. 460-377) orvos kezelési eljárásai például a mai napig igen nagy tekintéjnek örvendenek. Hosszú munkássága során számos ma is használatos gyógynövényt írt le és használt mint pl. az üröm, mandula, tárnics, nőszirom, tömjén, mák, fahéj, mustár, bürök.
Az első növényrendszerező tudós is görög volt Arisztotelész (Kr. e. 384-322) személyében. Szerinte a "növényi lélek szaporodik és táplálkozik. Tanítványa Theophratosz (Kr. e. 371-286) legjelentősebb művében a De historia plantarumban 480 növényt írt le, de másik hat könyve teljes mértékben átöleli az akkori gyógynövényismereteket. Említést tesz többek között a ma is alkalmazott nősziromrő, zsályáról, kakukkfűről, kálmosról, hársról, mentáról. Részletes leírásokat , vényeket közöl. Maunkái a mai farmakognózia tudományának alapját képezik.
A Krisztus utáni első században élt Dioszkuridész, szintén görög orvos, tudós, már a római csapatokkal, számos távoli vidéket bejárt, megfigyeléseit a De materia medica című könyvben foglalta össze. Nagyjából 500 növényt írt le. Műve a középkor végéig egyértelműen az orvostudomány alapját képezte. Részletes ma is használható leírásokat közöl például a macskagyökér, kapotnyak, boróka, galagonya, fenyőfélék, örvénygyökér, szakállzuzmó, és számos más növényből nyerkető drogról.
Cornelius Celsus (Kr. e. 25-Kr. u.50) római enciklopédista a De medicina libri című orvosi-gyógyszertani könyvében 250 növényt ismertet felhasználásukkal egyetemben mint pl. a mályva, édeskömény, tragacantha, erdei pajzsika, pemetefű, rebarbara, édesgyökér, útifű. Claudius Galenus (131-210) szintén római orvos, számos gyógynövény hatását ismerte, gyűjtésükkel foglalkozott, sőt a drogok hamisításainak lehetőségeire is kiterjedt a figyelme. A középkori Európában figyelemre méltó Albertus Magnus (1193-1280) tevékenysége. Legfontosabb művében -az Alberti Magni ex praedicatorum de vegetabilibus librii VII- számos növényt ír le, neveket, morfológiai sajátosságokat és gyógyászati felhasználást is tárgyal.
Marco Polo (1254-1323) miután beutazta Ázsiát, több Európában újdonság számba ment növényt és növényi kultúrát írt le. Kínában például eper, szőlő, gyömbér, rizs kultúrákat talált, Perzsiában gyapotültetvényt, Tangutban pedig a hullák balzsamozására használt növényeket ismerte meg. Amerika felfedezése után (1492) számos igen jelentős élelmiszer és gyógynövény került át Európába úgymint a burgonya, paprika, kukorica, ipeka gyökér, jalapa gumó, stb.
A korabeli Európában egymásután jelentek meg a KRauterbuchok vagyis füvészkönyvek, amelyek általában az ókori munkák újrafelfedezéséből, illetve kritikai értékeléséből állanak. A kor számos jóhírű egyetemén bevezetik a gyógynövények tanítását. Padovában 1533-ban Fr. Buonafede alapítja meg az első farmakognóziai tanszéket. Ezt követően alakulnak meg Pisában, Bolognában, Heidelbergben, Leidenben, Mont Pelierben pedig gyógynövénykertet létesítenek.
Gyümölcsnap
A szervezet tehermentesítése céljából megfelelően alkalmazott gyümölcsnap részét képezheti az egészséges táplálkozásnak. Hosszabb gyümölcskúra azonban könnyen hiányállapotok, betegségek kialakulásához vezethet.
Egy-egy gyümölcsnap ugyan kiindulásként szolgálhat életvitelünk áthangolásához, az egészségtudatosabb táplálkozáshoz, de minél hosszabb és szélsőségesebb egy gyümölcskúra, annál inkább számolni kell a hiányállapotok kialakulásának veszélyével. Sikeres, tartós eredményeket hozó, az egészséget nem veszélyeztető testtömeg-csökkentés önmagában gyümölcskúrák révén nem, csak megfelelően átgondolt életmódváltásra, s ezen belül kiegyensúlyozott, változatos táplálkozásra alapozva valósítható meg.
A kúrákban előforduló jellemző gyümölcs-csoportosítások: savas gyümölcsök (pl. citrom, kivi), kevésbé savas gyümölcsök (pl. sárgabarack, körte), édes gyümölcsök (pl. banán, szőlő), diófélék (pl. mandula, pisztácia), magok (pl. szezámmag, tökmag), aszalt gyümölcsök (pl. datolya, mazsola), olajos gyümölcsök (pl. avokádó, kókuszdió, olívabogyó).
A gyümölcskúra során lényeges a bőséges folyadékbevitel, ami elősegíti az anyagcseretermékek fokozott kiválasztását, szervezetből való eltávolítását. A gyümölcsök önmagukban is magas (átlagosan 80-90%-os) víztartalommal rendelkeznek. Emellé fogyasztható még gyümölcslé, szénsavmentes ásványvíz, gyümölcs-és gyógynövénytea, de nem javasolják a szénsavas és az alkoholt, koffeint tartalmazó italokat.
A nyers gyümölcsökben nagy mennyiségben találhatóak a szervezet számára értékes tápanyagok: könnyen felszívódó és hasznosuló szénhidrátok (cukrok), vitaminok (C-vitamin, béta-karotin, folát), ásványi anyagok (kálium, magnézium, nyomelemek), rostok és egyéb biológiailag hasznos anyagok (pl.flavonoidok).
A gyümölcsöket lassan, alaposan megrágva együk, figyelve a megfelelő mennyiségre, ami éhségünket csillapítja. Ügyeljünk arra, hogy gyümölcsnapunk során ne csak a savas gyümölcsökből válogassunk, mivel a túl sok gyümölcssav károsítja a fogzománcot
A gyümölcsök – mindamellett, hogy számos, a szervezetet védő hatású alkotóelem együttesen van jelen bennük – többnyire csakkevés (nem teljes értékű) fehérjét és minimális zsírt tartalmaznak. Összetevőik között nem találhatóak megaz esszenciális zsírsavak, a vérképzéshez elengedhetetlen B12-vitamin, valamint rosszul szívódik fel belőlük a vas és a kalcium. Egy- vagy kétnapos, kevésbé radikális (színesebb nyersanyag választékot, megfelelő energiát biztosító) gyümölcskúrát az egészséges emberi szervezet általában még képes viszonylag könnyen tolerálni, azonban három vagy hétnapos, esetleg még ennél is hosszabb gyümölcskúrák mellett egyre inkább számolni kell a hiánytünetek kialakulásával.
Gyermekek, serdülők, várandósok, szoptató kismamák, idősek, legyengült állapotban lévők számára a gyümölcskúrák nem ajánlottak! Krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél az ionháztartás felborulását, cukorbetegség esetén nagymértékben ingadozó vércukorszintet, életveszélyes állapotot eredményezhetnek!
Amennyiben először tartunk gyümölcsnapot, érdemes úgy kezdeni, hogy egy nap során csak egy étkezést helyettesítünk gyümölccsel. Mérjük fel, hogy erre miképp reagál szervezetünk. Teljes gyümölcsnap esetén a napi gyümölcsadagot 5-6 alkalomra elosztva fogyasszuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése