– a csillagok nappal a homokban otthonra találnak
".Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,
eltűnnek a csillagok is.
Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.
- Az örökös kérdés nyelvén.
- És minő nyelven felelsz, ó, Ég-
Isten a virágokért vár választ,
amiket küld nekünk,
nem a napért és földért. Mi, susogó falevelek felelünk a tomboló viharnak,
van hangunk,- Én csak virág vagyok.
A madár kívánja, bár felhő volna.
A felhő kívánja, bár madár volna.
A hal a vízben néma, az állat a földön zajong,
a madár a légben csicsereg.
De az emberben benne van a tenger némasága,
a föld zajongása és a levegő muzsikája.
Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak,
mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz.
A sirályok elszállnak, a hullámok tova hömpölyögnek,
s mi búcsúzunk.
A holddal elküldöd nekem szerelmes leveleidet,
- szólt az éjszaka a Naphoz.
- Válaszom: könnyeim a füvön. "
"Rabindranath Tagore "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése