"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2011. július 17., vasárnap

Virág, víz, homok haikuk

Sok ezer kagyló a tengerparton
– a csillagok nappal a homokban otthonra találnak

".Ha könnyezel, mert eltűnt a nap,
eltűnnek a csillagok is.

 Föld könnye az, ami virágzó mosolyát megőrzi.

 Milyen nyelven beszélsz, ó, tenger?
- Az örökös kérdés nyelvén.
- És minő nyelven felelsz, ó, Ég-
 Az örök hallgatás szavával.

Isten a virágokért vár választ,
amiket küld nekünk,
nem a napért és földért. Mi, susogó falevelek felelünk a tomboló viharnak,
van hangunk,
 de kivagy te, oly szótalan?
- Én csak virág vagyok.



A madár kívánja, bár felhő volna.
A felhő kívánja, bár madár volna.


A hal a vízben néma, az állat a földön zajong,
 a madár a légben csicsereg.
De az emberben benne van a tenger némasága,

a föld zajongása és a levegő muzsikája.

 Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak,
mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz.
A sirályok elszállnak, a hullámok tova hömpölyögnek,

 s mi búcsúzunk.

 A holddal elküldöd nekem szerelmes leveleidet,
 - szólt az éjszaka a Naphoz.
- Válaszom: könnyeim a füvön. "


 "Rabindranath Tagore   "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése